A Göcseji Múzeum jubileumi emlékkönyve 1950-1960 (Zalaegerszeg, 1960)

Helytörténet - Holub József: A bortermelés Zala megyében 1526 előtt

A BORTERMELÉS ZALA MEGYÉBEN 197 addig várni.

98 Ennek az adatnak az alapján azt állapíthatjuk meg, hogy körülbelül 30 egyholdas szőlő lehetett itt, amelyeknek a termése legkevesebb 3 000 köböl volt, ha nem pusztított elemi kár. A szőlőföldek értéke Említettük, hogy a szőlőtelepítésre alkalmas földnek az értékét a szántóföld értéke kétszeresének számították. Már ez az adat is tájékoztat bennünket a szőlőföldek áráról, de az adásvételi szerződésekben közelebbi adatokat is találunk rávonatkozó] ag. Biztosabb támpontot azonban ezek az adatok sem nyújtanak, mert nagyon sokféle tényező befolyásolta a szőlőterület értékét, — másfelől pedig itt is azzal a nehézséggel találjuk magunkat szemben, hogy a megadott pénzérték nem sokat mond nekünk, mert nem ismerjük pontosabban a pénz akkori vásárlóerejét. Ezért nem is részletezzük a rendelkezésünkre álló adatokat, hanem csak annyit állapítunk meg belőlük, hogy az Árpád-korban körülbelül 3, a XIV. században 4—6 márka volt egy szőlő ára, a XV.-ben pedig 16—80 forint között váltakozott. Van egy becses adatunk, amely hivatalos becslés eredménye. 1450ben a veszprémi káptalan és a veszprémvölgyi apácák között folyt perben a szőlők holdját 12 dénárra becsülték." Feltűnően alacsony ez a becslés, főképp ha azt látjuk, hogy ugyanakkor egy hold trágyázott földet 40, egy egykaszás rétet pedig 100 dénárra becsültek. Ennek a magyarázata azonban az, hogy ez a becsű az un. köz becsű (aestiinatio communis) volt, amelynek alacsony tételei az Anjou-kortól kezdve alakultak ki a bírói gyakorlatban. A szőlőkre vonatkozólag azt olvassuk bennük, hogy becslésüknél a földesúr (reális dominus) évi jövedelmének a tízszeresét kell venni, ha azonban a szőlőterületet nem erre a célra használják, akkor úgy kell felbecsülni, mint a cserjést, mégpedig közbecsü szerint;

100 ezeket pedig ekealjanként, tehát 120—150 holdanként, 3 márkára vagyis 12 forintra becsülték. Ha az arany forintot a XV. század végén 110 dénárral számítjuk, akkor eszerint egy 864 П-öles hold föld közbecsüje nem egészen 9 dénár. Werbőczy az említett jegyzékből vette át Hármaskönyvébe az ingó és ingatlan javak becsüjét s ő is azt mondja, hogy a szőlőket általában úgy szokták felbecsülni, mint a bokros és cserjés helyeket; de ő meg is magyarázza, hogy miért: „azért — mondja — mert, ha megszűnik a művelésük, könynyen és hamar válnak ilyenekké". Természetesen ezt a becsüt csak bizonyos eseteikben, így a bírságok fizetésénél, a leány négy ed és zálogos jogok fizetésénél, a főbenjáró ítélet vagy fejváltság fejében elfoglalt fekvő jószágok visszaváltásánál, a hitbér kiszolgáltatásánál, adósságok fizetésénél, stb. szokták alkalmazni (HK. I. R. 134. c), mert a földesúr, mint láttuk, ha a szőlőbirtokost ki akarta becsültetni a földjén bírt szőlejéből, az illő értékét tartozott megfizetni. m Veszprémi kápt. levt. Szalad, cottus decimalia 12A. !J!J Uo. Paloznak 66. 100 Kovachich, Astraea II, 80—81.