A Göcseji Múzeum jubileumi emlékkönyve 1950-1960 (Zalaegerszeg, 1960)

Helytörténet - Holub József: A bortermelés Zala megyében 1526 előtt

A BORTERMELÉS ZALA MEGYEBEN 139 Orsi Mihály fiai egy parlagon heverő szőlejüket eladták egyik jobbágyuknak, még pedig teljes tulajdonjoggal, vagyis nem kellett utána hegyvámot fizetnie, s ha esetleg elköltözik tőlük, akkor is fennmarad ez a szabadsága.

47 Igaz, hogy az adásvételi szerződésben a „vendidisse perpetuo in filios filiorum possidendam" formulát olvashatjuk, de utána a hegyvám fizetése alól való mentesség következik, ezt pedig felesleges lett volna hangsúlyozni, ha valóságos szőlőeladásról lett volna szó. Ebből az egy esetből tehát, amelynek körülményeit nem ismerjük, nem mérnők sem azt következtetni, hogy ,,a szőlőn valóságos tulajdonjoga lehetett a parasztnak", sem pedig nem mernénk „a szőlők szabad ingatlanforgalmáról" beszélni olyan értelemben, hogy a jobbágy mint szabad tulajdonával rendelkezett velük.

48 Werbőczy (III. R. 30. с 8. §) azt írja, hogy a parasztot földesura földjeiben munkája bérén és jutalmán kívül azok örökségét illetőleg semmi joga sincs, s csupán munkája bérét idegenítheti el, épp ezért a szőlőket a földesúr „iuxta condignum earum valorem", tehát illő értékükön magához válthatja. Beszél erről még a becsükkel kapcsolatban is (I. R. 134. c. 46 §), ahol azt mondja, hogyha a földesúr a földjén levő szőlőből a birtokost, — tehát bárki volt is az —, ki akarja vetni, megteheti, de nem közbecsü szerint, hanem köteles megtéríteni az illető értékét vagyis igaz árát. Ezekből azt állapíthatjuk meg, hogy a földesúrnak nem csupán elővételi joga volt, hanem bármikor kibecsültethette az örökhaszonbérlőt a szőlőből. Fontos azonban az is, amit ehhez még hozzáfűz, hogy ti. a becslést annak a helységnek a bírája és esküdtjei végezzék, amelyhez a szőlő tartozott. Valami biztosítékot ugyanis jelentett az, hogy a földesúr nem elégíthette ki szőleje birtokosát teljesen tetszése szerint, hanem a valóságos értéket kellett érte megtérítenie. A hegyvám, a kilenced és az ajándékok Mint említettük, a föld tulajdonjoga a földesúré maradt, s ezért a szőlő birtokosa neki bizonyos szolgáltatásokkal tartozott. Amikor a XIV. század folyamán kialakult az egységes jobbágyosztály, a szokás azt a gyakorlatot fejlesztette ki, hogy a szőlőhöz juttatott jobbágy vagy az idegen birtokon szőlőt szerzett nemes és polgár a földesúrnak a föld tulajdonjoga elismeréséül földbért (census, terragium) fizetett.

49 A földesúrnak ezt a jogát, jussát — mint magyarul mondták: igazságát — nevezték h e g y v á m-nak (ius montium, tributum montis, ius montanum seu terragium, Bergrecht).

50 « Zalai okit. I, 331. /jH Tanulmányok. 125—16, 2:22. — Vö. Szabó István i. m. i. h. 49 „ .. . lege regni consuetudinaria requirente..." (Veszprémi regeszták 316); 1399. a hegyvám „domino térire ipsius" járt (Zsigimondkori okit. I, 10'06); 1479. „ ... quos scilicet proventus et obventiones de huiusmodi vinieás more solito ipso preposito et dicte ecclesiie sue Budanisi tamquam dominis terrestribus ratione terragii provenientes idem prepositus et capitulum pro se réservassent" (Veszprémii kápt. Itvt.); 1507. „ ... ius suuim mraiitaniurn de duabus vimeds ratione sui terrestris dominii..." (1507. II, 2. N. Múzeum levt. Törzsanyag). 50 Pl. 1339. „ ... pro tributo montis lege regni consuetudiraairia requirente..." (Veszprémi regeszták 3)16); 1369. „ ... ius seu tributum montanuim..." (Uo. 637); 1365. „tributum montis vulgo pogrecht" (Zalai okit. II, 5); 1347. „trábutum montis H e e g w a rri" (Ziehy-cs. okmt. II, 267).