A Göcseji Múzeum jubileumi emlékkönyve 1950-1960 (Zalaegerszeg, 1960)

Helytörténet - Holub József: A bortermelés Zala megyében 1526 előtt

A BORTERMELÉS ZALA MEGYÉBEN 187 •amelyeket a jobbágyaik tartoztak megművelni és leszüretelni,

38 az alsólendvai uradalomban pedig Martonfalván találunk egy uradalmi szőlőt, melyet a jobbágyok tartoztak megművelni.

39 Hogy napszámosokkal dolgoztattak volna, megyénkben nem találunk példát,

40 — s egy adatunk van csupán arra is, hogy a földesúr, mint ma mondanók, átaljába adta ki a szőlejét. 1439-ben Káli Éles György egy káli jobbágya elvállalta Szegfalusi Péter fiainak szőllejét megmunkálásra 100 dénárért. Ez az összeg feltűnően kevés, mert körülbelül 5 dénár volt akkor a napszám, a magyarázatát azonban ott találjuk meg, hogy a jobbágy nyáron vállalta el ezt a munkát, amikor a nyitáson, a metszésen, az első kapálásokon, sőt a kacsozáson és a kötözésen is túlvoitak.

41 A rendes gyakorlat az volt, hogy a földesúr a jobbágyainak adta haszonbérbe a szőleit vagy a szőlőtelepítésre alkalmas földjeit. Ők szívesen vállalták ezt, mert nemcsak a fogyasztásra szükséges boruk termett meg, hanem jól tudták értékesíteni is a feleslegüket. Ha pedig ilyenek kevesen jelentkeztek, idegenek kapták, akik mindig bőven akadtak, s a jobb szőlőhegyekre nemcsak a közeli szomszédságból, hanem még a távolabbi vidékekről is jöttek bérlők. Ezeket vidékié knek hívták, szemben a földesúr jobbágyaival.

42 Arra, hogy idegen jobbágyok műveltek szőlőket a Balatoni Felvidék teraszán, számos adatunk van: Csopakon pl. nemcsak veszprémieknek voltak szőleik, hanem fehérváriaknak is, de így volt ez a megyében mindenütt. A récsei, biliéi és kanizsai jobbágyok a baconagi hegyen béreltek szőlőket, a veszprémi káptalan diáki jobbágyai Halápon; a nemtiekkel Szentmárkon, a szentmiklósiakkal Alsólendván, az újfalusíakkal Istvándon, Egervári Böröck püspök szentgyörgyi jobbágyaival pedig a Ká vasiak boncodföldi és martonfalvi szőlőhegyén találkozunk a XVI. század elején, — míg Biken a zalaváriak, bárándiak, szabariak és egriek szőlőiről olvasunk. Az egerszegieknek a XV. század derekán a peleskei vár tartományában voltak haszonélvezetben bírt szőleik, de közelebbről nem tudjuk, hogy hol. Kiskaloson 50 szőlő után fizettek hegy vámot idegen jobbágyok. Miről volt itt szó tulajdonképpen? A földesúr hasznosítani akarta a szőleit vagy szőlőtelepítésre alkalmas földjeit. Neki magának azonban rendesen nem voltak meg hozzá az eszközei, mert nem volt pénze a munkáltatásra, de meg nem is akart vesződni vele s azért megelégedett a kisebb, 33 „Item' est quaedam vinea Fywlwa vocata in Gelse, ipsam teraentur colere et etiaim legere et admiinistírare, quo ipsis dieitur... Item magnifieus dominus habet vineam propriarm, quam ipsi detent colere et imtrocongiregare" (1910. Dl. 37.007). — Г493нЬап Gelsén „Vineam propiam habent, que vocatur Balog Myhal zewleye; populi et iobagiones habent culturare" (Dl. 36.997). — 1493. Kehidán ,,. . . piropriam vineam haíhenit, et habent culturam popuM et iobagiones in eadem possession© existentes" (uo. p. 219). 39 1S24. Dl. 37.€016, p. 2811. /,û Lehet, hogy napszámosok voltak azok a szőlőmunkások (laboratores vinee), akik 13i8i6-!ban Szepezden Demeter nemes özvegyének szőlejében dolgoztaik (Zsigmondkori okit. I, 2413). 41 Dil. 36J68I2. . 42 „Item jobagiones aliorum vulgo wydeky, qui ibidem tenent vineas ..." — olvassuk a Kanizsai-birtokoknak 16119-ben készült urbáriumában (Dl. 37.007, p. Ш, 20®).