A Göcseji Múzeum jubileumi emlékkönyve 1950-1960 (Zalaegerszeg, 1960)

Helytörténet - Holub József: A bortermelés Zala megyében 1526 előtt

186 HOLUB JÓZSEF Természetesen a közép- és kisbirtokokon is folyt bortermelés, csak róla nem maradtak fenn ilyen korai emlékeink. Lesz ugyan még róla szó, de itt is megemlítjük, hogy az 1288-i esztergomi vámtarifában szerepelnek a Zalából odaszállított borok is, ami a korai zalai bortermelés nagy arányait és az itt termett borok kiválóságát mutatja. A szőlőművelők: a jobbágyok és a „vidékiek" mint haszonbérlők A szőlőművelés különleges természete folytán a többi mezőgazdasági ágtól bizonyos fokig eltérő képet mutat. Sok hozzáértést, tapasztalatot és gondosságot kíván meg, azért a XI—

XIII. század nagytarkaságú szolganépei között külön csoportot alkottak a szőlőművesek, a vincellérek (vinitores, vinicultures), akik a szőlőkhöz tartoztak, s velük adományozták, adták is el őket. A királyi birtokokon, a várbirtokokon is voltak külön bor-adók (vinidatores) akiknek bor beszolgáltatása volt a kötelezettségük; a megbecsülésükre mutat, hogy, mint említettük, Kálmán herceg 1241-ben kivette őket a zalai ispán joghatósága alól. A Balaton partján Örstől Hegymagasig királyi udvarnokok laktak, akiknek szőleik is voltak. Bizonyára róluk volt szó, amikor a Ni végy völgyben 1252-ben királyi vincellérekről beszéltek.

33 A Balaton mellett levő királynéi birtokokon is voltak vincellérek: 1273ban pl. Erzsébet királyné a szentbenedekkáli szőlőműveseit kiváló szolgálataikért megnemesítette, s ugyanő 1276-ban a kálvölgyi bor-adóit a veszprémi apácáknak adományozta.

34 Amikor a XIV. század derekára nemcsak a szolganépek sokféle foglalkozású és jogviszonyú csoportjai, hanem a hazai parasztság és a betelepült idegen vendégek között is kezdtek eltűnni a régi különbségek, és kialakult az egységes jobbágy osztály,

35 ez a helyzet megváltozott, bár a század végéig még említenek ugyan elvétve bor-adó népeket és jobbágyokat, később azonban már nern hallunk róluk.

36 A földesurak ugyanis a szőleiket általában nem maguk műveltették; ritkán olvasunk csak arról, hogy a jobbágyok robotban voltak kötelesek megművelni földesuruk szőleit.

37 Még a XVI. század elején is csak elvétve találkozunk a hatalmas Kanizsai- és Bánfi-uradalniakban allodiális szőlőkkel: a Kanizsáiknak Bakónakon, Gelsén és Kehidán voltak olyan szőleik, ;i;i Tört. Tár 1908, 162. 34 Veszprémi kápt. levt. 35 Tanulmányok a parasztság történetéhez Magyarországon a 14. században. Budapest, 19613, 7. — <1Э011чЬеп a bakonybéli apátság még „populi seu vinitores monasterii nos.tri"-ról beszél (Anjoukon okmt. I, 9). 30 134)8. A bakonybéli ap. tört. I, 305; 1862. Veszprémi regeszták 443; 1363. Veszprémi kápt. levt. 37 A tihanyi apátság gamásd jobbágyainak ez volt a kötelezettségük, de viszont más terhek alól fel voltak mentve (13212. A tihanyi ap. tört. I, 030). — A Kanizsaiak egervári uradalmában „quildfoet sessdonatus tenetur ligonizare diebus tribus" (1619. Dl. ЗТ.ОШ, Р. 10).