A Göcseji Múzeum jubileumi emlékkönyve 1950-1960 (Zalaegerszeg, 1960)

Régészet - Csalog József: Híd- és dorongutak Zalavár környékén

HID- ÉS DORQNGUTAK ZALAVÁR KÖRNYÉKÉN 145 Hudolfnak tudósításai

6 azonban részben hiányosak, részben pedig tévesek. Megemlíti Füssy a falu és a vár, valamint a vár és a Bárándpuszta közötti utat, de nem szól arról, hogy a vár és a falu közötti utak melyikét gondolja és mindkettőt egyszerűen cölöpökre épült töltésútnak tartja.

7 Még érdekesebbb az a tévedése, melybe akkor esik, amikor a helybeli szájhagyományokra hivatkozva felteszi, hogy a falu északi részén, Kiskanizsán, a récéskuti bazilikához vezető út lejárója egy régi s a Balatonhoz vezető csatorna nyoma, melyen építőanyagot szállítottak.

8 Félrevezetőek azok a tévedések, melyek Gyulaitól erednek az irodalomban. Szerinte a vársziget keleti oldalának közepe táján Rómer annak a lábashídnak a cölöpéit találta meg, melyek a falu alsó végétől mintegy két puskalövésnyire a domb alján végződnek.

9 A hiba ebben a megállapításban ott van, hogy ez a híd szerinte északnak tartott, majd nagyot kanyarodva a falu déli vége felé vette útját. Az igazság az, hogy ezen a helyen két híd indult ki a várból, azaz az egykori kapu előtt találkozik a kettő. Az egyik azonos a mi I-gyel jelölt hídutunkkal, a másik rajzunkon a II. jelzést viseli. A tévedést annál érthetetlenebbnek tartom, mivel mindkét hídút, illetve későbbi töltésűt cölöpjei és koronája ma is világosan kivehető, könnyen kinyomozható. Tévesen magyarázza Gyulai a nyugati oldalon talált hídmaradványokat is, mert azok kétségtelenül a mi VII. sz. útszakaszunknak felelnek meg. Fentieket csakis azzal tudom megmagyarázni, hogy Rómer nehezen mozoghatott a zalavári berkekben, ami kitűnik abból is, hogy „20 év leforgása alatt e helyütt gyakorta megfordult, de csakis a nyári szárazságok idején bírta a vári szigetet megközelíteni."

10 A felsorolt cölöputak teljes hossza kb. 6 500 méter. Valamennyi út középpontja az egykori zalavári vár, de egy részük nemcsak a Zala völgy két partjával köti azt össze, hanem a vár körül a lápból kiemelkedő kisebb szigetekkel is. Leghosszabb ideig kétségtelenül az L, a VII. és a II. útszakasz maradt használatban. Az I. és a VII. útszakasz még a mai zalavár—szabari országútnak is közvetlen elődje volt, s így valószínű, hogy túlélte magát az 1702ben osztrák parancsra felrobbantott várat is. Nagyon valószínű, hogy ennek az útnak a töltése késői időkben éppen a vár törmelékéből lett pótolva. Ugyanígy valószínű az is, hogy a II. útszakasz is használatban volt ebben a késői időben, mert hiszen a vár kőanyagának elhordásához még a XIX. században is használható utakra volt szükség. Dolezsalek Antal leírásából tudjuk, hogy 1841-ben Zala vármegye útépítéshez is innen hordatott anyagot.

u 1558-ban Mezőlaky idézett levele szerint a jeges nagy árvíz idején á várból sem lovon, sem kocsin, sem hajón ki nem lehetett menni. Az utak e szerint magas vízállás idején víz alatt voltak, ami csak úgy érthető, hogy a XVI. század derekán ezek az utak már nem hidak, hanem csak dorongutak voltak. Miután pedig dorongutalk csak azok az útszakaszok lehettek, ü A s;zentbenedekrend története VII. 'köt. 7 I. m. 27. old. 8 Uo. 218. old. 9 I. in. 441—443. old. és a 440. oldalán lévő ábra. 10 Uo. 443. old. 11 Honderű Ü847. február 28. , 10 GÖCSEJI MÜZEUM