A Göcseji Múzeum jubileumi emlékkönyve 1950-1960 (Zalaegerszeg, 1960)
Régészet - Dienes István: X. századi magyar temető Zalaszentgróton
120 DIENES ISTVÁN karikák stb. stb.) ugyanis az általunk ismertetett temetővel egykorú, mégv a X. sz. közepére vagy második felére tehető sírokból származhat. A két temetőt tehát nagyjából egyidőben nyithatták meg. Emez természetesen — hosszabb időn át tartó használata következtében — nagyobb kiterjedésű lehetett s mint a szegényes mellékletekből kiderül, közrendű emberek temetője volt. Posta Bélának alighanem igaza van abban, mikor felveti, hogy a polgárvárosi temetőben az egykori község legelső — amint láttuk még X. sz-i —magyar telepesei nyugosznak. 31 Kiket sejtsünk akkor hát a kissé távolabb, a Nádas patak völgyének szegélyére — a köznépi rétegtől elkülönülten — temetkező magyar nagycsaládban? Aligha tévedünk, ha bennük ugyanazon nemzetség" vezető családját, a közvetlen környék urait és a melléjük rendelt, a halálban is velük maradt szolganépet látjuk. 32 Érthető, ha hatalmukat féltve siettek beilleszkedni az Istvánnal beköszöntő új világba és az ellenszegülőknek járó sorsot akarván elkerülni, az erőskezű király rendeleteinek megfelelően megkeresztelkedtek s feladták pogány temetőjüket. Természetesen szó sem lehet arról, hogy ekkor a köznéppel egy temetőbe vegyültök volna. Sokkal inkább kereshetnénk őket az 1093-ban már említett 33 falu minden bizonnyal korán felépülő templomocskájában, melynek helyét ott sejtjük valahol a románkori toronnyal bíró kisszentgróti ferences templom helyén . A zalaszengróti temetőkkel újabb adatot kaptunk Zala megye egyelőre igen szegényes honfoglaláskori történetéhez. A már korábbról ismert zalaszántói 3 *, nagykapornoki 35 , letenyei 36 , sümegi 31 , nagyvázsonyi 38 , csitényi 39 jobbára szórványos sírokból származó leletek alapján úgy tűnhet, hogy a megye (a lelőhelyek felsorolásánál a régi megyehatárt vettük tekintetbe) területét a magyarság csak az életformájának jobban megfelelő kisalföldi, mezőföldi, Szekszárd-vidéki stb. füves térségek meghódítása után szállotta meg 40 . Általánosságban valóban el lehet mondani, hogy az őslakosságtól sűrűn lakott 41 és roppant erdőségekkel borított baranyai, somogyi, zalai, vasi tájak kezdetben különösebben nem csábíthatták megtelepedésre lótenyésztő őseinket, de megjelenésüket azért itt sem szabad túlzottan késői időkre tennünk. Egyik kiváló nyelvészünk a szláv jövevényszavak tanulságait vizsgálva arra a következtetésre jut, hogy a Dunántúlnak erdős részeit azok a csoportok népesítették be kényszerűségből, melyeket a Bécsi-medencéből és a Morvamezőről űzött ki 991-ben Henrik bajor herceg 42 . Bár sok igazság van abban, hogy a pásztorkodásra kevésbé 31 Posta В., i. m. 338. 32 Az egy környéken levő rangosabb, vezetőrétegibeli és az un. köznépi temetők közötti kapcsolatra 1. leginkább Török Gy., Die Bewohner... i. m. ИЗ—(14. 33 Kardos S., Adatok Zala-Szent-Grót történetéhez, (Nagykanizsa 1807) 17. 34 Hampel J., Alterthümer... II. 6H1—611*2'. 35 Va., Ujabb tanulmányok a honfoglalási kor emlékeiről. (Bp. 1907) 64. t. B.v 30 Va., Arch. Ert. 14 (1881) 347—348. 37 Va., Alterthümer... II. 660—661, 866. 38 KözöletiLen, a veszprémi Múzeumban. 39 Hampel J., UT. i. m. 110—111. 40 Szőke В., Arch. Ért. 81 (1064) 134—. 41 Kniezsa 1., Magyarország népei à XI. századiban. Szent István Emlékkönyv. (Bp. 1838.). II. 428, 443, 454 stb; Fehér G., Aren. Ért, 8» {1966) 2&—. 42 Moór E., StuSl, 2 (1066) 31—117, 1. különösen a Dunántúl megszállásáról szóló. reszt 79-34; Va., MNy 54 (1968) 278—290', főleg a 289'.
