A Göcseji Múzeum jubileumi emlékkönyve 1950-1960 (Zalaegerszeg, 1960)

Régészet - Dienes István: X. századi magyar temető Zalaszentgróton

X. SZÁZADI MAGYAR TEMETŐ 121 alkalmas területek megszállása nem pusztán a Megyeri-törzs telepítési politikájával magyarázható, de a kalandozások történetével (persze akkor — véleményünk szerint — már a korábbi eseményekkel: így az ország körül kiépült hódoltsági gyűrű felbomlásával, a vállalkozások első kudarcaival stb.) is összefüggésben lehet, — mégsem tudjuk elhinni, hogy a magyarság ilyen későn vetette volna meg itt a lábát. Hiszen egyszerűen hatalmi kérdés volt, hogy a katonai s kereskedelmi szempontból egyaránt fontos utakat mielőbb birtokukba vegyék, és az őslakosságot — közöttük való megtelepedésükkel — állandó ellenőrzésük alá vonják. Egész nemzetségek kerülhettek e szándékkal már igen korán az erdőségek közé ékelődő, a legeltetésre is jó lehetőségeket kínáló nyíltabb folyóvölgyekbe, ahol így már a X. sz. közepén jelentősebb lélekszámú magyar telepek alakultak ki. A Zalavölgy zalaszentgróti szakaszán is ennek lehetünk tanúi. Birtokukba kellett venni e területet nemcsak a nagyobb szláv telepék közelsége, de az éppen itt vezető igen fontos utak kézbentarása miatt is. A Zala mellett már a rómaiak idején vitt egy fontos hadiút Keszthelytől Szombathelynek, a Nádas patak mentén pedig, ahol a dolgozatunkban ismertetett temetőt találjuk, megvolt az összeköttetés a Marcal-völgye és ezen át honfoglalóinktól már a legelső időktől kezdve sűrűn benépesített

43 kisalföldi területek felé. Az állattenyésztésre kiválóan alkalmas hely még vonzó is lehetett számukra. A Balatontól f ölhuzódó, sokszor egyetlen hatalmas tóvá dagadt mocsárvilág valahol itt, éppen Zalaszentgrót alatt érhetett véget, de ugyanakkor a terület mégis vízbő volt. Az egykori Árpád-kori település környékét nemcsak a Zala, de az éppen itt beletorkoló Nádas patak, majd ettől kissé délre kanyargó, mind jobbról Csáford felől, mind balról Tekenye felől jövő patakok vize öntözi

44

. E rétségek a szárazabb évszakokban, de még a tél folyamán is jó legelőket biztosítottak a jószág számára. Egyetlen pillantást kell vetnünk csak a térképre, hogy lássuk, nem ez az egyetlen hely Zalában, melynek birtoklása fontos volt, és egyenesen kínálkozott őseink megtelepülésére. Ha előkerülő tárgyi emlékeiket jobban megbecsüljük mint az eddigiekben, rövidesen többet is megtudhatunk Zala megye korai magyar múltjáról. Dienes István 43 Vö., Szőke В., Arch. Ért. 8)1 (1964) 119—137. 44 Horváth K., Fr. K. 36 (1908) 51, 54 és 50, 1. kép.