A Göcseji Múzeum jubileumi emlékkönyve 1950-1960 (Zalaegerszeg, 1960)

Régészet - Dienes István: X. századi magyar temető Zalaszentgróton

X. SZÁZADI MAGYAR TEMETÓ 117 felszerelési tárgyaknál egységesen fiatalabbnak látszik. A honfoglaláskori irodalomban különben is csak egyetlen példáját tudnánk a Veszprém megyei Gicről, hogy egy síron belül történik említés a honfoglalók jellegzetes tárgyi hagyatékáról: kengyelről, zabláról, nyílcsúcsokról, növénymintás lemezdarabokról stb. és ugyanakkor s-végű hajgyűrűről is. A közleményből

12 azonban kiderül, hogy Gicen is feldúlt sírról, illetve sírokról lehet szó, ami a leleteknek összetartozását erősen kérdésessé teszi. Esetünkben különösen meggondolkoztató, hogy a két különböző korú sírra mutató leletek más és más időpontban kerültek a múzeumba, mégpedig éppen olyan módon megosztva, ahogy mi is ezt az anyagot elkülönítenénk. Végeredményben tehát mégis öt (1, l/a, 7, 8, 9. sz.) pontosabban keltezhető sírt használhatunk fel a temető korának megítélésénél. Az öt sír két jól szétválasztható csoportra oszlik: három (az l/a, 7, 8. sz.) sírban honfoglalóink jellegzetes mellékleteit, kettőbern (1, 9. sz.) pedig már s-végű hajkarikákat találunk. Az utóbbi tárgyakról az újabb kutatások

13 kiderítették, hogy csak a X. sz. utolsó harmadában, a hatvanas-hetvenes években kezdik viselni a Kárpátmedencében. Az 1. és 9. sz. temetkezések tehát ezután történhettek. Az 1. sz. sír hajkarikái (I. t. 7—8.), a koraiaknak tartott

14 darabokhoz hasonlóan egészen vékony huzalból formáltak, úgyhogy e sír — egyéb mellékleteit (I. t. 1—6.) is figyelembe véve —

I az új ékszer fellépése körüli időkben, a X. sz. utolsó harmadában keletkezhetett. A 9. sír egyik hajkarikája (6. kép 2.) is hasonlóan korai darabnak látszik, párja (6. kép 1.) azonban már valamivel vaskosabb rombusz metszetű huzalból van alakítva. Ezekről hangzott el olyan vélemény, hogy a XI. sz. végéről valók lennének.

15 Ez így is van minden bizonnyal a bordázott végű darabok (Sóshartyán,

16 Fiad—Kérpuszta

17 stb.) esetében. Itt azonban — ha a temető nagyobb kiterjedésű és hosszabb időn át is használt, mint azt jelenleg képzelhetjük — nem tagadható, hogy ez a fajta hajkarika a kétségtelenül korai sírok közvetlen közelségéből került elő. Nincs rá okunk, hogy utólagos temetkezésnek tekintsük s feltételezzük, hogy a mellette levő síroktól nagyobb időbeli távolság választja el. Ha az ismert temetőrészlet legfiatalabb sírja is, nem telepíthették azt később, mint a X—

XI. sz. fordulóján, vagy az új század legelején. A temető benépesítésének felső határát tehát legfeljebb István uralkodásának első esztendeire határozhatnánk meg, már csak azért is, hiszen a halottak a nagy király pénzeit — obulusként — még nem kapták meg hosszú útjukra. — Fontos az s-végű hajkarikák sokat vitatott népiségjelző szerepe szempontjából, hogy az itt előkerült da» Hídvégi S., Arch. Ért. 32 (1912) 32©—302. 13 Kralovánszky A., Arch. But. 83 (195©) 2011—212» valamint 84 (.1967) 183. és Ua., StuSl 5 (1969) 3415; Szőke В., Arch. Ért 86 (1959) 41—42; Török Gy., FA fi (1954) 102. és Ua., Die Bewohner von Halimfoa—Cseres nach der Landnahme. Veröffentlichungen des Landesmuseums für Vorgeschichte Dresden, Heft 6. (Leipzig 1959) 6, 10—ÉL stb. 14 Az előbbi jegyzetben felsorolt utalásokon kívül 1. erre nézve B. Mikes K„ FA 8 (№56) 120. és az itt adott irodalmat. .* Uo., 120, 124. lb Fehér G., Acta Arch. Huang. 8 (1953) 28Г7, 1 kép 11. 17 Pl. a 285. sírban: Szőke В., Acta Arch. Hung. 3 (195i3) LU. t. 3i—4. A sír a temető régebbi részében került elő, de későbbi ratemetkezés lehet (1. B. Mikes K., i. m, 120.)