A Göcseji Múzeum jubileumi emlékkönyve 1950-1960 (Zalaegerszeg, 1960)

Régészet - Dienes István: X. századi magyar temető Zalaszentgróton

118 DIENES ISTVÁN rabok mennyire jellegzetesen magyar környezetből valók. Felesleges volna itt arra gyanakodni, hogy viselőik az avar—szláv őslakosságból kerültek volna a magyar nagycsaládba. Még ha női sírokban látnánk, nem tartanánk lehetetlennnek, hogy a fehérnépben amúgy sem bővelkedő

18 őseink idegen származásúakkal léptek házasságra

19

. Csakhogy a 9. sírban az embertani anyag alapján férfi feküdt. Az 1. sír pedig — ha női csontvázat is rejt magában —olyan egyéb mellékletekkel (I. t. 1—6.) rendelkezett, hogy azoknak sokkal inkább lehetett magyar leány, vagy asszony a tulajdonosa. De nézzük most, milyen adataink vannak a temető benépesülésének kezdeteire, fogjuk vallatóra a három (l/a, 7, 8. sz.) jellegzetesen honfoglaláskori mellékletekkel felszerelt sírunkat. Az előkerült tárgyak mind olyanok, hogy nehezen volnának formai változataik alapján időrendi sorokba állíthatók. A hasonló kengyelek, zabiák, hevedercsatok, nyílvasak, íj- és tegezmaradványok, fokosok egyaránt megvannak a X. sz. elejére, közepére, vagy akár a második felére keltezhető honfoglaló sírjainkban. Inkább puszta jelenlétük, vagy más — őseinknél ugyancsak általánosan használt — tárgyaik teljes hiánya és a tapasztalatokból leszűrhető tanulságok azok, amelyek sokat elárulnának a temetkezések idejéről. Ilyen irányú vizsgálatnál elsőnek tűnhet föl, hogy az ide temetkező közösség körében még milyen elevenen éltek az ősi műveltség egyes elemei, így többek között a sámánisztikus hitükben gyökerező temetkezési szokások. Pl. a kengyelek és hevedercsatokból következtetve a nyergestemetkezések;

20 vagy a — másvilágra vezető út végigjárásához, majd a túlsó mezőkön folytatott élethez ugyancsak szükséges — fegyverek melléadásának messzi időkre visszanyúló hagyománya. Továbbá a rangosabb halottaknak — inkább csak a korai temetőkből ismert — feltűnő gonddal történő útnak indítása, ami a 8. sz. sírban a csontváz valamely végtagjának csuklós részei köré csavart, a mindennapos viseletnél alkalmatlan, papírvékonyságú ezüstszalago(k (5. kép) alkalmazásában,

21 sőt esetleg az ugor nyelvrokonainktól jól ismert szemfödő használatában is megnyilvánul.

22 E jelenségek láttán már-már hajlandók lennénk e sírjainkat a honfoglalást, pontosabban: a Dunántúl birtoklását végleg biztosító

23 győztes pozsonyi csatát (907) követő 10 Dienes I., Acta Arch. Hung. 7 (1956) 2i62^-2i64. és Arch. Ért. 84 (1957) 32-^38. ffl A honfoglaló miagyarság és az avar-szláv őslakosság érintkezésének, majd összeolvadásának első lépéseit így

1 képzeli el s ezt több temető esetében ki is mutatja Fehér G: Arch. Ént. 83 (И996) 315—316; StuSl 3 (195(7) 21 ; Acta Arch. Hung, 8. (1953) 3(09 —. ; '

M László Су., A koraneói lelet és a honfoglaló magyarok nyerge. AH 27 (Bp. 1937). 45—; Va., A honfoglaló magyar mép élete (Bp. 1944) АШ—. 21 E kérdésre a párhuzamokkal együtt 1. Dienes I., Acta Arch. Hung. i. m. 269, vagy Arch. Ért. i. m. 35. 22 Vö. Karjalainen, К. F., Die Religion der Jugra

—Völker. FFC. 41. (Porvoo 1921) I. 9S; Dienes I., Acta Arch. Hung. i. m. ЭТО. és Arch. Ért. i. m,. 36, 90. j. — Míg az idézett íbeüyeiken a kérdéses arclepel használatát csak gyaníthattuk honfoglalóinknál, legutóbbi basbalimi ásatásunk során azt meg "is találtuk. Az egész kérdés részletes feldolgozását egyik készülő tanulmányúimban adom. Ennek egyik tanulsága az lesz. hogy ahol megtaláljuk e szémfödőt,. íöbb esetben ott vannak a -temetési ruhára szerelt vékony ezüstpántok is. Ezért gondolunk ittds arra, hogy a koponyán talált rozsdafolt ,(!. a sírleínásinál), illetve a Fghér G. által még a helyén italált lemeztöredékek egy ilyen — félrecsúszott — arclepel emlékei lehettek. ( •-..••} Ú Szőke В., Arch. Ért. 81. (1964) 13Ö; Moór E., StuSl 2 (1956) 80.