Bodri László – Madarász Gyula – Zsadányi Oszkár: Zalavármegye ismertetője (1933)

ELSŐ RÉSZ: Zalavármegye története. írta: Kozma Béla - 12. A Bach-korszak

39 Az 1861 május 13-án megnyíló országgyűlésen már ismét ott találjuk. Apponyi György üdvözlő szavai után ő az ülés első szónokai Szárnyaló, de egyben lelkekbe markoló szavakban vázolja az ország szenvedéseit. Három kérdést vet fiel. Mit mondjon a nemzet, kinek mondja és milyen formában? Az első kérdésre adott válasz mindannyiuk óhaját tükrözi: követelni kell a teljes alkotmányt, az ország régi határait. A második kérdésre az egyetlen helyes felelet az, hogy közvetlenül az uralkodóhoz kell fordulni, mert ténylegesen ő gya^ korolja a hatalmat. A harmadik kérdésre adandó feleletnél azonban már megoszlanak a vélemények. Kialakul a híres felirati vita, amelyen a többség Deákkal szemben, aki a «felirat» formát javasolja/, a «határozat» mellett dönt. Az országgyűlés tehát határozatban foglalja össze a nemzet sérelmeit és követeléseit és elküldi az uralkodónak, aki azonban azt visszautasítja. Hiába volt azután Deák gyönyörű felirata, az is jóváhagyás nélkül jön vissza. Az országgyűlés erre augusztus 22^én feloszlik. ! I 1 ' ' Hosszú ideig nem történik semmi. A király nem akar újabb

1 engedményeket tenni, a nemzet pedig vár. 1865-ben azután Deák ismét megkísérli a kiegyezés létrehozását. Április 16-án a Pesti Naplódban megírja híres «húsvéti cikk»-ét. Ebben feltárja a nemzet múltját és jelenét, utal a régi összecsapásokra és kimutatja, hogy mindenkor a király volt az, aki felismerve a nemzet erejét és kiválóságát, belátta a magyarság ellen elkövetett jogtalanságokat és megtette az első lépéseket a kibékülés felé. Deák cikkének hatása meglepő volt. Nemcsak a nemzet érezte szavainak igazságát, hanem az uralkodó is. Feljött Pestre és a léptennyomon megnyilvánuló bizalom elhatározó lépésre ösztönzi. A februári látszatalkotmányt felfüggeszti és december lO^ére összehívja újból az országgyűlést, amelyet december 14jén személyesen nyit meg. Ez az országgyűlés egyike történelmünk legfontosabb és legjelentősebb országgyűléseinek. Erezték ezt a megyék is és mindenütt nagy óvatossággal igyekeztek a legjobb és leghivatottabb embereket kiválogatni, alak a megye akaratát és kívánságait méltóan képviselhessék. Zala a következő képviselőket küldte kilenc választókerületéből erre az országgyűlésre : B o 11 k a Mihályt, T o 1 n a y Károlyt, Hert e 1 e n d y Györgyöt, ennek lemondása után H e r t e1

e nd y Kálmánt, Szabó Samut, ennek lemondásakor P erezel Mórt, Sümeghy Ferencet, Királyi Pált, Simon Pált, Molnár Pált és Szabó Imrét. 1865-től 1868-ig tartott ez az országgyűlés, amely évtizedek mulasztásait hozta helyre és mélyreható ellentéteket hidalt át az engesztelékenység jegyében. Amikor feloszlott, Ferenc József fején már a régi határok közt újjászületett alkotmányos Magyarországra hintette fényét Szent István koronája. Hogy ez így történt, az főként és elsősorban Deák Ferencnek. Zalavármegye nagy szülöttjének elévülhetetlen érdeme volt.