Bodri László – Madarász Gyula – Zsadányi Oszkár: Zalavármegye ismertetője (1933)

ELSŐ RÉSZ: Zalavármegye története. írta: Kozma Béla - 13. A politikai újjászületés, ipari fellendülés és gazdasági felvirágzás a kiegyezés után

40 13. A politikai újjászületés, ipari fellendülés és gazdasági felvirágzás a kiegyezés után. Megtörtént a kiegyezés. Ismét koronás királya van az ország­nak, amely visszanyerte életképességének, fejlődésének alapjait: a jogait és önállóságát. A nemzet élniakarását és élnitudását jellem­zően mutatja, hogy a kiegyezés után rövid idő alatt szinte hihetetlen fejlődést mutat társadalmi, kultúrális és gazdasági téren egyaránt. Ennek a nagyarányú békés fejlődésnek a központjai és kezdemé­nyezői éppúgy a megyék, mint ahogy a vármegyék voltak a vérziva­taros időkben is a szívós kitartás, a helytállás szilárd pillérei, a megpróbáltatások zajgó hullámverésének biztos védőgátjai. A me­gyék áldozatkészsége a korszellem megértése és az idők változott körülményeihez való alkalmazkodni tudás sok üdvös alkotást tesz lehetővé, politikai téren pedig céltudatos állásfoglalásával sorsdöntő hatást gyakorol a nemzet életére. Zalamegye gróf Szapáry Géza főispán vezetése alatt rögtön a ki­egyezés után hozzáfog a megyei élet újjászervezéséhez. Az új tör­vények folytán beállott változások lassan szerves fegésszé olvadnak a régi rendszerrel és a következő évtizedek során fokozatosan elérik a vármegyei közigazgatás mai formáját. Hogy a megye fejlődéséről áttekinthető képet kapjunk, nem elégedhetünk meg a különféle események időrendi felsorolásával^ hanem szakítva a kronológiai sorrenddel, csoportosítjuk a fejlődés különböző irányába tartozó eseményeket aszerint, hogy a megyei élet egyes ágaiban minő történések zajlottak le és vitték előre a haladás ügyét. Megyei közigazgatás. A megyei közigazgatás rendezése, illetve annak végleges for­mája akkor alakult ki ; amikor az 1886. évi országgyűlésen azt törvé­nyileg szabályozzák. Ez az 1886. évi törvény az alapja ma is a me­oyei közigazgatásnak. E szerint a megye kizárólag közigazgatási szervvé válik, bírás­kodási szerepe megszűnik. A megye hatásköre három irányban ter­jed ki. 1) A törvények és kormányrendeletek végrehajtása, tehát a közigazgatás; 2) rendeletekkel önmagának kormányzása, vagyis az autonómia; 3) közgyűléseken az országos dolgok 1 megtárgya­lása és azok tekintetében állásfoglalás. A megye élén a főispán áll, a kormányzat képviselője, akit a király nevez ki. (Ma a kormányzó gyakorolja ezt a jogot.) A fő­ispánnak voltaképen csak ellenőrzési és reprezientálási joga van. A megyei ügyek tulajdonképeni vezetője az alispán, akit a melléje rendelt tisztikarral együtt hat évre választ meg a törvényhatósági bizottság. A tisztikar áll: a főjegyzőből, jegyzőből, főorvosból, árvar­széki elnökből, pénztárosból és számvevőből. A törvényhatósági bizottság intézi a megye összes közigazgatási és gazdasági ügyeit. A megyei tisztviselők tehát csak végrehajtó közegei a törvényható­sági bizottság intézkedéseinek. A bizottság tagjai kétötöd részben vi­rilisták, (akik a legnagyobb adó jogán vesznek részt), kétötöd részben beválasztottak és egyőitödrészben pedig a különféle ipari szakmák és hitfelekezetek kiküldöttei.

Next

/
Thumbnails
Contents