Bodri László – Madarász Gyula – Zsadányi Oszkár: Zalavármegye ismertetője (1933)

ELSŐ RÉSZ: Zalavármegye története. írta: Kozma Béla - 2. Zala földje

8 Békállán. A Muraközben, melyet elcsatoltak, szintén kövies a föld; a megye többi, hegyes részeiben sárga agyag, néhol homokkal vagy kaviccsal vegyítve. Karmacs körül például a szántóföldeken levő kövek oly laposak, mint a deszka és vékonyak; a Zala völgyében fekete vagy sárga; Nagykanizsa körül sárga futóhomok, a Mura folyó baloldalán fekete kerti föld és ez a legtermékenyebb az egész varmegyében. ' A megye északi részébe benyúlnak a Bakony déli ágai, melyekhez nagyrészt magánosan álló bazaltkúpok csatlakoznak. A legjelentékenyebb ezek között a Badacsony (438 méter magas), a Gulácsi hegy (398 m.), Szigligeti csoport (243 m.), Szent György-hegy (415 m.). Haláp (361 m.), Tóti hegy (347 m.), Hegyesd (294 m.), Csobánci hegy (376 m.) és mint legmagasabb: az Agártető (513 m.), mely már a tulajdonképeni Bakonyba képezi az átmenetet. Odább, nyugat felé egy elkülönített domb csoportozat emelkedik, benne a Tátika (413 m) és a Rézi (427 m.). A Dráva és Mura folyók között Stájerországból benyúló hegyvonulatot kivéve, Zalamegye többi hegye a magas, Tirol és Stájerországon átfutó s Dobránál Vasmegyébe bejövő Szent-Gottr hárd hegyének ágai. Ez a hegysor két helyen léip a megyébe. Az egyik Dolincnál különválik s egy darabig a Rába vizét kísérve, Végednél jön a megye határára s itt egy ágazata Sümeg és Szűcs felé nyúlik, egészen a Dobos hegyével kezdődő BakOnyig. Másik ágával a Balaton irányában halad Egenföldig. A Dolincnál kétfelé vált dobrai hegysornak másik ága Puszta-Szentpéternél éri el a zalai határt s előbb Kustyánszegig kelet felé tart, de már itt többfelé ágazik. Egyik szárnyával dél felé fordulva, az egerszegi járás déli részét futja át. másik ágával tovább halad keletre Bocföldig, itt délre kanyarodik és Hahótot megkerülve, ismét észak felé tart. Zalabérnél keskeny szögletet alkot, melyet a Zala vize megkerül, majd ismét déli irányt véve, egyik ágával Letenyéig, a Muráig terjed, másik ága pedig Miháldnak tartva Szent-Jakabnál Somogymegyébe lép át. A Balaton mellékén fekvő hegyek, mint említettük, magas és erdős hegysor által kapcsolódnak össze a Bakonnyal. A fentebb felsorolt szigethegyek kerekded, kúpalakú, vagy szögletes formáikkal természeti ritkaságok, amelyeket az 1935 március 6-án kihirdetett új magyar erdőtörvény védett területnek nyilvánít az egész Balaton^ mellékével együtt. Alapos az a föltevés, hogy e hegykúpok vulkánikus eredetűek. Az új erdőtörvény régóta érzett hiányt pótol, amikor történelmi műemlékeink védelméhez hasonlóan hathatós védelmébe veszi hazánk természeti ritkaságait és táj szépségeit. Bizonyos, hogy ezek között elsősorban a Balaton kies fekvésű, festői szépségű környéke méltó a legnagyobb figyelemre és a legszeretetteljesebb gondozásra és sajnos, a fakitermelés, de különösen a kőbányászat máris jóvátehetetlenül sokat csúfított csonka hazánk vadregényes szépségekben bővelkedő, legszebb vidékén. A rombolás és pusztítás munkáját a kormányzat éberségének és gondosságának kell a legsürgősebb közbelépéssel megakadályozni, mert a balatoni tájrészletek természetes eredetiségükben való megőrzése idegenforgalmi szempontból is elsőrendű jelentőséggel bír. Az erdőkoszorúzta hegyek, a szőlővel beültetett lankák, a tetőket koronázó régi váromladékok, melyeket Kisfaludy Sándor és Tompa Mihály megénekelt, — és a hegyekről való fenséges kilátás a Balatonra, feledhetetlenné teszi ezt a vidéket annak számára, aki csak egyszer is látta.