Bodri László – Madarász Gyula – Zsadányi Oszkár: Zalavármegye ismertetője (1933)
ELSŐ RÉSZ: Zalavármegye története. írta: Kozma Béla - 2. Zala földje
9 A Zala folyó kanyarulata és a Sárvíz-csatorna között számos völgytől hasított, alacsonyabb dombvidék terül el (240—300 m. magas), míg a Sárvíz, illetve a Vqlicka-csatorna, a Zala felső folyása, a Kerka és Valicka patakok között a Göcsej név alatt ismeretes, sajátszerű nyelvjárású magyar néptől lakott vidék terül el. A Kerkájtól nyugat felé tágas róna következik, melyből az alsólendvai dombvidék (328 m) emelkedik ki. E róna Muraszerdahely táján átmegy a Mura és Dráva közti termékeny és sűrű népességű síkságba, a Murap közbe, mely viszont kelet felé, a Sárvíz és Nagy-csatorna, valamint a Zala folyó lapályával függ össze. Ugyancsak lapályos a vármer gyének legészakibb, a sümegi és szentgróti domboktól északra elterülő része is. Vizekben Zalavármegyie rendkívül gazdag. Keleti részén a Balaton tava terül el, mely körülbelül felerészben a megyéhez tartozik. Országunk világszerte híres, legnagyobb és legszebb tavába északon az érdekes tihanyi félsziget nyúlik be, amelyet úgy a rómaiak, mint az avarok teljesen szigetté akartak átalakítani olyképen, hogy csatornával összekötik a Balatonnak a földnyelv körüli két öblét. 1849-ben a magyar hadvezetőség is kísérletet tett erre, de mindezek a próbálkozások eredménytelenek maradtak. Délnyugaton a Kis-Balaton mocsárvidéke csatlakozik a tóhoz. A Balaton számos vizet vesz magába Zala területéről. Legjelentékenyebb a Zala, amely Vasvármegyébien ered és Zalalövőnél lép a megyébe. Zalaegerszegig keleli, innen északkeleti irányban folyik, de Zalabérnél hirtelenül délre fordul és ebben az irányban torkollik a Balatonba a Kis-Balaton mocsarai között. A Zala völgyébe délfelől hosszú völgyek nyílnak, melyeknek vizei csatornákban (Valicka^csatorna, Sárvíz-csiatorna, Nagy-csatorna) vezetnek az anyafolyó medrébe. Ezek legjelentJékenye'bbje a 72 km. hosszúságú Nagy-csatorna, mely a Kanizsa vizének felhasználásával a Zalát a Murával köti össze. A Zalától keletre a Gyöngyös, Lesence és Eger patak ömlik a Balatonba, míg a Marcal és Kígyó vize észak felé veszi útját. A Mura és a Dráva közti terület a Muraköz. A Mura észak felől a Kerkát veszi magába, mely útjában a Lendva, Kebele, Valicka és Berek vizével gyarapszik. Zalamegye nyugati részét álta L Iában jellemzik az észak-déli irányban folyó vizek hosszan elnyúló völgyei és jellemző az is, hogy ezekben a völgyekben az ellenkező irányban folyó és más-más főfolyókba torkolló patakok egymással közvetlenül összefüggenek, illetve csatornákkal összekötötték azokat. Éghajlata meglehetősen meleg, az évi középhőmérséklet Keszthelyen 10.2, Balatonfüreden 10.5, Nagykanizsán 9.6 fok, a hőmérsélo let szélsőségei 37.4 ós 22.2 fok között váltakoznak. A csapadék évi mennyisége Nagykanizsán 789, Zalaegerszegen 708, Keszthelyen 672 milliméter, Balatonfüred táján azonban ennél jóval alacsonyabb. A megyének ásványvizei is vannak. Savanyúvíz-források Füreden, Kékkúton, Bendesen és Vérkúton. A balatonfüredi savanyúvíz r forrás a helységtől alig negyedórányira fekszik egy völgyben. Nagy melegben igen erős a füredi savanyúvíz, szállítás közben.azonban sokat veszít erejéből. A kékkúti savanyúvíz Kékkút ^zséaáől ker letre esik, vize a füredihez hasonló, de színe kékes. Êtehaes fmű^r\ellett, Pál kövén a Balatontól pár lépésnyire van égy forrás, amelynek vize erő s ebb a füredinél. Ugyancsak a Balaton partján van a vérkúti forrás, Zánkától félóra járásnyira. Ennek «ize inkább kesernyés. Többé-kevésbbé mindegyik gyógyhatású. \ V \v AEG
