Bodri László – Madarász Gyula – Zsadányi Oszkár: Zalavármegye ismertetője (1933)

ELSŐ RÉSZ: Zalavármegye története. írta: Kozma Béla - 2. Zala földje

7 ténetéhez» című művében is találtunk számos értékes adatot. Mindezeket megfelelő levéltári kutatásokkal is kiegészítettük, úgy, hogy munkánkat szerénytelenség nélkül tekinthetjük úttörő vállalkozásnak. mert tulajdonképen e könyvben lát először najpvilágot Zalavármegye itt-ott talán hézagos és e mű terjedelméhez szabottan kivonatos, — de mégis teljes és összefüggő története. Kívánatos volna, hogy azt mielőbb nyomon kövesse a megye dicső és mozgalmas múltjához méltó, részletes monográfia is! 2. Zala földje. Zalavármegye az ország délnyugati szögletében, az északi szélesség 46° 16' és 46° 6', a keleti hosszúság 33°59' és 35°55' alatt fekszik. Keletről Somogyvármegye határolja, melytől egyrészt a Balaton tava s a Kanizsa patakja választja el. Északról Vas- és Veszprémmegyék határolják, nyugatról pedig Stájerország és Vasvármegye alkotják a határvonalat. Délen a Dráva folyó volt az ősi határ, a trianoni békeszerződés országcsonkító rendelkezései azonban ennek az ősrégi vármegyének is a testébe vágtak és kettédarabolták. A megye tizenhárom járása közül kettőt: a Csáktornyáit és a perlakit egészen, az alsólendvai járás hetvennyolc községéből negyvennyolcat, a letenyei és nagykanizsai járásokból egy-egy községet Jugoszláviának ítélt a szövetkezett hatalmak nagyköveti tanácsa. Az ily módon elvesztett terület 118 négyzetkilométer és a megyének ezeken a legbővebben termő, lapályos területein 155 község került idegen uralom alá, 130.509 lélekszámot kitevő, csaknem felerészben magyar ajkú és túlnyomórészt magyar érzelmű lakossággal. A trianoni békediktátum kényszerű elfo^gadása óta a vármegye csonkán, de a feltámadás és az évezredes részeivel való újbóli egyesülés törhetetlen reménységével végzi életfunkcióit. A vármegye régi területe 5995 négyzetkilométer volt, ma csak 4871 négyzetkilométer. A régi területből művelhető föld 810.312 hold, amelyből 416.008 hold szántó, 96.430 hold rét és legelő, 48.442 hold szőlő, 236.102 hold erdő, a többi területeken pedig kertészkedést folyítatnak. A megyében a hullámos dombvidék és magasabb hegyvidék tágas völgyekkel és termékeny rónákkal váltakozik. Igazi síkföldje csak kevés van. A Mura és Lend va folyók közötti térséget, a Muraköz — ma, sajnos, Jugoszláviához tartozó, — keleti részét és a Kis-Kor márom körüli vidéket mondhatjuk lapályosnak. A megye többi rér szét, mintegy hét-nyolcadát, hegyes-völgyes bortermelő vidék teszi ki. Festői szépségű a Zala völgye, mely a Balaton felé tágul, kiszélesedik és amelynek mentében csinos falvak, pompás kastélyok váltakoznak kertekkel, erdőkkel, szőlőkkel, rétekkel és termélkleny szántóföldekkel. A tapolcai járásban van az egri völgy, amelynek mindkét oldalán különös alkotású hegyek sorakoznak, elragadóan széppé varázsolva a tájékot. A megye földje különböző minőségű. A Balaton mellékén köves, mészfölddel, homokkal keverve, különösen rozs és kukorica terem meg rajta. Száraz években meglehetősen gyengén hoz, de ha nedves az időjárás, gazdagon fizet. A Balalonmelléki hegyek némelyikének földje porhanyós, rozsdaszínű fövény: így Zánka-Köveskálon, Szent-