Bodri László – Madarász Gyula – Zsadányi Oszkár: Zalavármegye ismertetője (1933)

ELSŐ RÉSZ: Zalavármegye története. írta: Kozma Béla - 1. Miért nincs monográfia Zalamegyéről?

6 ban egy lelkes és hivatott történetbúvár: Paur Iván, a gróf Széchenyi-család levéltárnoka, aki vállalkozott Zalavármegye történetéinek megírására. Az 1869 novemberében kiírt pályázat meddőségének legfőbb oka az volt, hogy túlrövid határidőt: alig huszonöt hónapot szabtak meg a pályamű elkészítésére. Két esztendő alatt ilyen nagy alaposságot igénylő történelmi müvet nemhogy elkészíteni lehetne, de még az adatgyűjtés munkáját sem lehet ennyi idő alatt elvégezni. A Magyar Történelmi Társulat nagynevű elnökének: Horváth Mihálynak kezdeményezésére kieszközölte, hogy a vármegye a pályázati határidőt előbb 1873. év végéig, majd 1875 májusáig meghosszabbította. Azonban ez az utóbbi terminus is lejárt anélkül, hogy akár még csak jelentkező is akadt volna a mű megírására. A pályázat ismételt kudarca arra késztette a vármegyét, hogy megalakítsa a munka elkészülésének kérdését állandóan felszínen tartó Monográfia-Bizottságot, amely azután érintkezésbe lépve a Történelmi Társulattal, annak ajánlására Nagy Imre akadémiai tagot és Véghelyi Dezső veszprémi főjegyzőt kérte fel a mű megírására. Rómer Flórishoz, a Nemzeti Múzeum régiségtárának őréhez is intéztek hasonló kérést, minthogy azonban Rómért nemsokára nagyváradi kanonokká neveztéík ki, megkezdett munkássága csakhamar abbamaradt. A másik két történelemkutató nagy szorgalommal és ambícióval folytatta a munkát és szerződéisük értelmében 1883 december 31-ig el is kellett volna készülniök vele, ezt a terminust azonban nemsokára 1885-ig hosszabbították meg. Ekkor merült föl a gondolat, hogy az összegyűjtött adatok feldolgozását jelentékenyen megkönnyítené, ha a felkutatott okleveleket kötetbe gyűjtve kiadnák. így született meg a «Zalamegyei Oklevéltár» című kötet 1886-ban. 1890-ben megjelent a második kötet is, a folytatást azonban Nagy Imre 1894-ben beköfvetkezett halála megakadályozta. A vármegye fölkérésére ekkor (1895-ben) a Történelmi Társulat Hlész János dr. és Kő szeg h y Sándor orsz. levéltári tisztviselőket ajánlotta a munka folytatására, majd Barcza Sándor alispán ajánJlatára a Monográfia-Bizottság Marczali Henrik egyetemi tanárt kérte fel, hogy vállalja a megye történetének megírását. Marczali elhárította magától e megbízatást és amikor ismét évek teltek el újabb kiszemeltekkel való meddő tárgyalgatásokkal, végül Marczali Henrik ajánlatára Holub József nemzeti múzeumi tisztviselőt bízta meg a vármegye 1909 december 13-án tartott közgyűlésén azzal, hogy kimerítő levéltári kutatások alapján írja meg a megye történetét 1872-ig. három kötetben. Az 1915 január l-ben megszabott határidőt azonban Holub sem tudta betartani, mert oly rengeteg anyagot kellett áttekintenie és kritikai alapon megbírálnia, hogy csak tizenöt évvel később, 1929-ben rendezhette sajtó alá munkája első kötetét, amely a megye középkori történetének megyei és egyházi közigazgatását tárgyalja a jogfejlődés alapján. Zalavármegye történetét ismertető jelen cikkünk egyik forrásmunkájául mi is Holub nagy alapossággal és tudományos fölkészültséggel megírt, sajnos, azonban ezidőszerint csonka és töredékes művét használtuk föl, de a Nagy és Véghelyi-féle Oklevéltárban, valajmint a Halis István és Hoffmann Mór által kiadott millenáris «Zalavármegyei Evkönyv»-ben és Bátorfi Lajos «Adatok Zalamegye tör-