Bodri László – Madarász Gyula – Zsadányi Oszkár: Zalavármegye ismertetője (1933)

ELSŐ RÉSZ: Zalavármegye története. írta: Kozma Béla - 1. Miért nincs monográfia Zalamegyéről?

ELSŐ RÉSZ. Zalavármegye története. írta: Kozma Béla, a Magyar Tudományos Akadémia Kazinczy díjának nyertese. L Az ősidőktől a kiegyezésig. (1867-íg.) 1. Miért nincs monográfia Zalamegyéről? A kutatónak, aki Zalamegye történetét e mű számára kivonatolni akarja, nem könnyű a dolga. Zala ugyanis a magyar vármegyék közül ama kevesek közé tartozik, amelyek története egységes, összefoglaló mű keretében máig sincs megírva. Szinte érthetetlen, hogy Zala, amely egyike a legősibb múltú megyéinknek, mindezideig adós a történettudománynak a saját monográfiájával, holott az ország életéhen sokkalta kisebb szerepet játszott és történeti szempontból kévé sbbé jelentős megyék egyik-másika, monográfusi ambíciójú szülöttük jóvoltából öt-hat, — sőt olyik tíz — kötetes vármegyei történet kiadásával büszkélkedhetik. E mulasztás tagadhatatlanul súlyos és a vármegyék történelmi fejlődéséről és hivatásáról alkotandó egységes áttekintés kialakulása szempontjából határozottan érzékeny hiányosság, amelynek sürgős és méltó pótlása nagyon is indokolt. Nem lehet azonban a zalame^gyei monográfia meg nem írásának ódiumát a vármegye közönségére hárítani, mert Zalavármegye közönsége közel hetven év óta sűrű időközökben állandó tanúbizonyságot tesz arról, hogy önkéntes áldozatkészségével a legmesszebbmenően kész támogatni azokat a történelmi kutatásokat, amelyektől Zalavármegye monográfiájának végre valahára való megszületését remélhetik. A mult század hatvanas éveinek elején néhány lelkes történetekutató kezdeményezésére megalakult a Dunántúli Történetkedvelők Társasága, amely egyik feladatául tűzte ki a dunántúli vármegyék monográfiáinak megírását. Zalavármegye 1869. évi január 13-iki közgyűlésén Barcza Sándor alispán terjesztette elő azt az indítványt, hogy hirdessenek nyilvános pályázatot a megye történeti monográfiájának megírására. A vármegye közönsége nagy lelkesedéssel fogadta a gondolatot és meglepő mértékű anyagi áldozatkészséggel sietett előmozdítani annak megvalósulását, azonban évek és évtizedek múltak el anélkül, hogy a monográfia megírásának ügyében valami érdemleges fordulat állott volna be. Pedig még a pályázat kiírását meghelőzően, 1864-ben akadt a Dunántúli Történetkedvelők Társaságá-