Bodri László – Madarász Gyula – Zsadányi Oszkár: Zalavármegye ismertetője (1933)
ELSŐ RÉSZ: Zalavármegye története. írta: Kozma Béla - 14. Muraköz és a nemzetiségi probléma
52 bevezetésének az iskolákba egyenesen örültek, mert ennek elsajátítása az érvényesülést jelentette számukra, hiszen minden muraközi, aki valamire akarta vinni, Magyarország alkotmányos élete keretében iparkodott megfelelőképen elhelyezkedni. Elégséges végignézni Zalavármegye régibb és legújab'bkori történelmén, hogy lássuk, milyen nagy és fontos szerepet játszottak a megye életében a zalai horvát családok. A Muraköz egyébként nemcsak a megye, de az ország közéletének is számos kimagasló nagyságot adott, akik amellett, hogy hlorvát anyanyelvűek voltak, mindenkor izzó magyarérzésű hazafiak is maradtak. A magyar nyelv tanulását tehát nem ellenérzéssel, hanem egyenesen őrömmel fogadták, mert ezáltal jelentékenyen megkönnyebu bedett számukra az érvényesülés. A magyarosodás örvendetes tempóban fejlődött és ez minden bizonnyal azért történhetett így, mert nem külső erőszak kényszerítette ki, hanem az belső, lelki szükségletből fakadt, magátólértetődő jelenség volt. 1891-ben például már 17.357 volt a magyarul beszélő idegenajkúak száma, ami a megye összes idegenajkú lakosainak 16 százalékát jelenti. Még nagyobb mértékben javult a helyzet a következő évek alatt, úgy, hogy 1910-ben például már csak 32.741 volt a magyarul beszélő idegenajkúak száma, ami 27.5 százaléknak felel meg. Közművelődési állapotok. A műveltség elemi ismereteinek elsajátítása terén is örvendetes fejlődés mutatkozik, ha lassúbb is ennek tempója, mint a magyarosodásé. Igaz, hogy e téren volt is nagyon sok tennivaló, mert a lakosság a mult század derekán még nagyon elmaradott volt kultúrális tekintetben. Szinte megdöbbentő, hogy még 1870-ben is a megye lakosságának több mint a fele, — pontosan 55.49 százaléka, még nem ismeri a betűvetést! A helyzet annál súlyosabb, mert nemcsak a járhatatlan utakon nejhezen megközelíthető falvak lakossága tesped tudatlanságban, de a városi nép is, A megye legvirágzóbb és kultúrális tekintetekben is határozottan vezetőszerepet játszó városában, Nagykanizsán például még 42.99 százalék az írni-olvasni nem tudók száma 1870-ben! Ez a szám nemcsak eléri, de messze meg is haladja a megyei átlagot. Nagyrészt Trefort Ágoston kultuszminiszternek köszönhető, hogy fölismerve az analfabétizmusban rejlő veszélyt, a megye összes illetékes tényezői igyekeztek a súlyos mulasztásokat helyrehozni. De még így is, 1891-ben a lakosság 34.4 százaléka még mindig nem ismeri a betűket. Érdekes, hogy az írástudatlanok kőzött nagyobb számban vannak a férfiak, mint a nők. (Férfi 56.3, nő pedig 43.7 százalék.) Az iskolaköteleseknek több, mint tíz százaléka még mindig nem részesül népiskolai oktatásban. Pedig a megye területén ekkor már 414 elemi iskola van 686 oktatóval és 64.984 tanulóval. Öt évvel később, a milléniumkor az elemi iskolák száma 416, tehát mindössze kettővel több, mint volt 1891-ben. Ugyanakkor két középkereskedelmi, 8 polgári, 4 felső népiskola, 3 alsófokú kereskedelmi és 16 óvóda van a megye területéin.
