Bodri László – Madarász Gyula – Zsadányi Oszkár: Zalavármegye ismertetője (1933)
ELSŐ RÉSZ: Zalavármegye története. írta: Kozma Béla - 13. A politikai újjászületés, ipari fellendülés és gazdasági felvirágzás a kiegyezés után
47 nemsokára már exportra dolgozik és termelése évről-évre emelkedik. Zalamegye a soproni kereskedelmi és iparkamara körzetébe tartozik. Az 1894. évről szóló kamarai jelentés a következő gyárakat mutatja ki a megyében: Weiser J. C. gazdasági gépgyár (1886-ban alakult), Blau M. Fiai konyakgyár (alapítva 1884J>en). Expotra dolgozik. Cvegkupak gyár, ugyancsak a Blau M. és Fiai tulajdona. Magyarországon ez az első ilynemű gyár. Nagykanizsa: Hirschl és Bachrach, gépgyár. Stern, téglagyár. Guttmann S. H., az ország legnagyobb dongafa.gyára. Sartory Oszkár, oementárugyár. (Alapítási év 1878.) Ujlaky-Hirschler és Fiai, fűrésztelep. Keszthelyen: Beichsl sörgyár. Sümegen: Bőrgyár. Téglagy áj\ Nagykanizsa mellett Keszthely a zalai iparosodás másik fontos helye. A megyeszékhely sorrendben csak Keszthely után, harmadikul következik. Ugyanez időtájt indul rohamos fejlődésnek egy másik balatonmenti városka, Tapolca is, amely, bár népességre később is a megye negyedik helysége marad, ipari fejlődése terén azonban csakhamar elhagyja Zalaegerszeget, sőt Keszthelyt is túlszárnyalva, 1895-ben ipari jelentőség dolgában már a második helyen áll. A hetvenes években addig nem tapasztalt méretekben fokozódik a megyében a répatermelés, aminek eredményeként nemsokára megépül az első cukorgyár. Nagykanizsán sör- és malátagyár létesül, majd dohánygyárat állít fel az állam, úgy, hogy az indusztrializálódás folyamata egyszerre friss lendületet vesz. Ahol az ipar virágzik, ott megnövekedik a kereskedelem jelentősége is. Az ipari produktumokat a termelőtől a fogyasztóhoz a kereskedelem közvetíti, az ipari föllendülést tehát nyomon kell követnie a kereskedelem felvirágzásának is. Ez azonban igazán csak akkor következhet be, ha kiemelkedik a helyi kehetekből és távolabbi piacokat is tud teremteni magának. A kereskedelem e korban lényege és természete szerint vándor foglalkozás, mert az árú szállítása állandó mozgással, hely változással jár. Magától értetődő, hogy ez abban a korban, amikor az utak bizonytalanok és az utazás kockázatos, nem hozhat eredményeket 1: A kereskedelem kifejlődéséhez szabad mozgás, ehhez pedig jó utak kellenek. Zalának a kiegyezés előtt alig volt jókarban tartott főútvonala, amelyről föltehető, hogy rendszeresen gondozták. Ezek az utak esős időben teljesen hasznavehetetlenekké váltak, ami nagy hátrányára volt a kereskedelemnek. A gabonakereskedelemnek például korábban fontos piacai voltak a mezővárosok. Itt vásárolták össze a gabonát a kereskedők és ekhós szekereiken innen továbbították. Egy-egy esős nyár valóságos katasztrófát okozott. A földműves nyakán ott rothadt a gabona, mert a kereskedő nem tudta tőle elszállítani a járhatatlanná vált utakon, ínségbe, romlásba döntötte a földművesen kívül az időjárás a kereskedőt is, mert nem tudott forgalmazni, venni és eladni. Elmaradt a termelő haszna, a kereskedő nyeresége, a pénz megrekedt, nem forgott, az iparos nem kapott munkát. Mindez az utak rosszasága miattj. Svastits Benő az első alispán, aki az útépítés terén is céltudatos munkaterv alapján fog a munkához. Szorgalmasan javíttatja a megye úthálózatát és gyökeresen átalakítja a közlekedést. A tervszerű,
