Bodri László – Madarász Gyula – Zsadányi Oszkár: Zalavármegye ismertetője (1933)
ELSŐ RÉSZ: Zalavármegye története. írta: Kozma Béla - 13. A politikai újjászületés, ipari fellendülés és gazdasági felvirágzás a kiegyezés után
46 emelkedett). Ezzel szemben a nem termőterület 49.676 hold, amiből 1132 hold a nádas. A rét éis kaszáló a megye összes területének 17.67 százaléka, a legelők éis legeltetési célokra szolgáló cserjések pedig az összterület 13.45 százalékát teszik ki. A megye területének majdnem negyedrésze (24 o/o) erdőség. Az állattenyésztés terén szintén örvendetes javulás tapasztalható e korban. 1886-ban kezdődik a megyében az az akció, amellyel Svas L tits főispán az egykor nagyhírű, de a XIX. században erős hanyatlásnak indult muraközi lótenyésztést föllendíti és a Muraköz lakosságának jelentékeny kereseti forrásává emeli. Ezzel egyidejűleg a megye többi részében is örvendetesen javul a lótenyésztés. A muraközi ló tulajdonképen a nóri faj egy könnyebb, mozgékonyabb fajtája. Pusztakovec, Tüskeszentgyörgy, Hodvsa, Perlak, Drávaegyház, Szabotica voltak a hetvenes-kilencvenes években a tenyésztés főhelyei. A megye marhaállománya mindenkor fedezni tudta a szükségleteket. 1878-ban a marhatenyésztést is komoly veszedelem fenyegeti. Horvátországban marhavész üt ki, de a magyar hatóságok ébersége, a behozatal időleges eltiltása megakadályozta a marhar vész elterjedését. Zalamegye állatállománya egyébként a hetvenes években a következő képet mutatja: 1895-ben 182.077 szarvasmarha, 34.648 ló, 695 szamár, 54 öszvér, 896 kecske, 187.650 sertés és 149.517 juh volt a megye állatállománya. Ménesek voltak: Keszthelyen, Nagyrécsén, Ormándon, Pölöskén, Zalaváron. Gulyák: Keszthelyen, Nagyrécsén, Kilimán, Pölöskén, Barandon és Alsóraj kon. Tehenészet: Keszthelyen, Zalaapátin, Petriventén, Szigliget ten, Besenyőn. ' Juhászat: Zalaapátin és Zalaszentmihályon. A lótenyésztés emelésére 1895-ig 37 fedeztető állomás létesült. Igen jelentékennyé fejlődött már ebben az időben a megye barom, fitenyés ztése is. Az 1895. évi összeírás szerint a megye baromfiállománya 745.128 darabot tett ki. A méhészet is fejlett ebben a korban. Mintegy 13.373 méhcsaládot tartanak nyilván, amelyek 1895ben 577 mázsa mézet és 41 mázsa viaszt termeltek. A fejlődés nyomon követésére álljanak itt az 1911-ből származó adatok is: 212.604 szarvasmarha, 38.622 ló, 616 szamár, 60 öszvér, 1294 kecske, 218.389 sertés és 103.977 juh. Ipar, kereskedelem, közlekedés és póstaügy. Az elmaradottság időszaka után rohamléptekkel indul meg az iparosodás a megyében. Az ipari fejlődés centrumai a városok. Érdekes, hogy bár a megye székhelye Zalaegerszeg, ipari téren csakL hamar Nagykanizsa ragadja magához a vezetést. Az 1869—70. évi népsz,áimlá!ás adatai szerint Nagykanizsán a város összlakosságának 22.71 százaléka iparos. Zalamegyében a gyáripar egyik kezdeményezője gelsei Guttmann Vilmos, akit az ipar föllendítése terén szerzett érdemeinek elismeréséül a király a bárói rangra emelt. Nagykanizsán 1892-ben malátagyárat és sörgyárat álapít, Beliscsén pedig gőzfűrész és tanningiyárat létesít. A sör- és malátagyár különösen gyorsan tölLendül,
