Bodri László – Madarász Gyula – Zsadányi Oszkár: Zalavármegye ismertetője (1933)
ELSŐ RÉSZ: Zalavármegye története. írta: Kozma Béla - 13. A politikai újjászületés, ipari fellendülés és gazdasági felvirágzás a kiegyezés után
45 A magyar jobbágyfelszabadításnak, bármilyen nagyszerű vívmány is volt, megvolt az az egy árnyoldala, hogy a parasztság a hirtelen rászakadt szabadság boldog mámorában a lényegtől eltérően értelmezte a sorsában beállott korszakos változást. Ügy fogta fel a szabadságot, hogy ez azt jelenti: «Most már minden szabad!» Fejszét ragadott és nekiesett az erdőknek. Evek, sőt rövid hónapok alatt nemrég még dúslombú, egész hegyhátak lettek kopárak 1. Lázas igyekezettel folytatták a rendszertelen irtást; aki tehette, vitte az értékes faanyagot és pillanatnyi hasznot igyekezett húzni az erdők helyén feltört szántókból. Az erdőktől megfosztott hegyhátak sziklatömbjeiről azonban az eső sokhelyütt lemosta a földet és azok legnagyobb része nem vált be szántóföldnek. Zala alispánjának minden dicséretes törekvése, hogy megakassza az erdőállomány kegyetlen pusztítását, kellő törvényes intézkedés híjján hiábavaló lett volna, ha az országgyűlés el nem határozza végre, hogy új törvénnyel vet véget ennek a vandáiizmusnak, ami nemzetgazdasági szempontból már addig is fölbecsülhetetlen károkat okozott. Az 1879. évi erdőtörvény meghatározta azokat a területeket, amelyek művelés alá vehetők, a többit szigorú intézkedésiekkel oltalom alá helyezte. Gondoskodott az oktalanul teremtett kopárságok befásításáró! is. Ettől az időponttól kezdve azután jelentékeny javulás állott be. A balatonvidéki bortermelést szintén komoly válság fenyegette ezekben az években és csak a kormány gyors és erélyes intézkedéseinek, az állam áldozatkészségéinek és a megyei vezetők ügybuzgalmának köszönhető, hogy ezt a veszélyt elháríthatták. 1879-ben ugyanis a külföldi oltványokkal behurcolt filoxéra, a szőlőnek ez a parányi élőlények által előidézett megbetegedése, mint valami szőlőpestis ellepte a legkiválóbb bortermő vidékek szőlőkultúráit és szinte fölbecsülhetetlen károkat okozott a venyigék közt. A filoxéra pusztítására jellemző, hogy minden hatósági beavatkozás és áldozatkész tevékenység ellenére is Zalamegye 24.611 hektárt kitevő szőlőtenyészete pár év alatt 18.181 hektárra csökkent. A pusztításnak végül is csak úgy sikerült gátat vetni, hogy kormányrendeletre kiirtották mindazokat a szőlőket, ahol a filoxéra fölütötte a fejét. A károsult szőlőbirtokosokat a szenvedett káréirt közmegtérítés útján kárpótolták, ezenkívül laz állam ingyen bocsátott rendelkezésükre permetező anyagot. Az elpusztult kerületek helyett ugyancsak az állam által díjmentesen juttatott friss és egészséges, megfertőzetlen, új területeket telepítettek be. Csertán alispán és Svastits főispián együttes közbenjárására az állam a filoxéra által veszélyeztetett területen dohánygyárat létesített, hogy a szőlőbirtokosoknak a vész elleni védekezésnél kéznél legyen a filoxéra akkor legbiztosabbnak tartott ellenszere: a dohánylélúg. A földművelés e korbeli állapotát ismertetve kiegészítésül közreadjuk .a hfetvenes éviek területmegoszlási statisztikáját. E szerint a vármegye 5121.63 négyzetkilométert kitevő területéből 232.477 katasztrális hold volt a szántóföld, 150.365 kat. hold rét, 114.205 hold legelő, 24.611 hold szőlő,, (188UŐ1 ez a szám 18.181-re, később 18.172-re csökkent), 148.951 hold erdő, 11.610 hold pedig kert. Az összes termőterület 543.154 holdat tett ki (később, a vízlevezető és folyószabályozási munkák teljes befejezése íután ez a szám 549.918-ra
