Bodri László – Madarász Gyula – Zsadányi Oszkár: Zalavármegye ismertetője (1933)
ELSŐ RÉSZ: Zalavármegye története. írta: Kozma Béla - 12. A Bach-korszak
37 nómiája megszűnt és minden ténykedését a soproni kormányzóság írta elő és ellenőrizte. A politikai tespedéshez és a pénzügyi leromlottsághoz még egyéb sorscsapások is járultak. 1855-ben nagyarányú kolerajárvány pusztított a megyében. Egykorú, hiteles adatok tanúsága szerint 268 zalai község 160.037 főnyi lakosságából 19.725 megbetegedett és közülök 8.746-an áldozatául estek a pusztító járványnak. Alig mult el a kolera-vész, máris új járványos epidémiák ütötték föl fejüket a megyében; így a váltóláz, mely a mocsaras területeken, a Zala-folyó mentén terjedt, továbbá a trahoma, struma és a kre^ ténizmus. Egész községek lakosságán mutatta ki Mangln főorvos a kóros hülyeség tüneteit. A kreténizmus járványszerű méretekben való fellépésének okát szintén a talaj és az égalji viszonyokkal magyarázzák. A balsors gondterhes napjai lassan érlelték a kibontakozást, amelynek útjait számos kitűnő hazafival Zala lángeszű fia: Deák' Ferenc egyengette. Az enyhülés jelei fokonként mutatkoztak. Ferenc József 1852-ben bejárja Magyarországot és körútja során június 29-én Zalába érkezik. Keszthelyi időzése alatt azonban a megyei társadalom csöndes visszavonultsággal tüntet az osztrák császár ellen. Néhány évvel később az uralkodó megismétli magyarországi utazását, de ekkor már vele van ifjú hitvese, Erzsébet is. A zalaiak küldöttsége Nagykanizsán tisztelgett az uralkodópár előtt. A magyar nemzet a fejedelmi úrnőnek kijáró lovagias tisztelettel fogadja a császárnét, aki ezen a körútján ismerte és szerette meg a magyarságot, hogy azután a kiegyezési bonyodalmak válságos napjaiban önkéntes szószólónkul szegődjék férje előtt. A fiatal uralkodó, kiszabadítva magát az udvari intrikák hálójából, nyitott szemmel figyelte az életet, higgadtan mérlegelte a helyzetet és lassan engedett addigi merev álláspontjából. Az 1860 március 5^én megalakult birodalmi tanácsba Ferenc József a Magyarországot képviselő Apponyi György, Széchenyi Antal, Andr assy György grófok és Szögyén László mellett egy zalai nemest, Barkóczi Jánost is beveszi. Erről a tanácsról azonban csakhamar kiderült, hogy a magyarság problémáját az «összmonarchia» keretében nem viheti dűlőre. Magyarország nem akart része lenni az egységes osztrák birodalomnak, csak a perszonális únió keretében tudta elképzelni az Ausztriával törvényes alapon nyugvó kapcsolatát. Minden más megoldásban nemzeti szuverénitásának megsértését látta. Ferenc József ekkor újabb engedményre szánja el magát. Az Októberi diploma (1860), majd a februári pátens (1861) a további lépések a közeledés terén. Az uralkodó visszaállítja az 1848 előtti kormányzati rendszert, majd újból érvényre emeli az 1848-as választási törvényt, visszacsatolja az elszakított területeket. A megyék élére olyan főispánokat állít, akiket a vármegyék közönsége bizalommal és szeretettel fogad. így került vissza Zalamegye élére a negyvennyolcas főispán, németújvári Batthyány Imre. Az októberi diploma visszaállította a megyék autonómiáját. Erre a megyék, köztük Zala is, — éledő reménységgel megkezdték a közigazgatás újjászervezését. Megválasztották a tisztviselőket és a bizottsági tagokat. A főispánok ugyan kaptak Bécsből egy titkos rendeletet, hogy «a rebellis Kossuth» híveit mindenütt mellőzzék
