Bodri László – Madarász Gyula – Zsadányi Oszkár: Zalavármegye ismertetője (1933)

ELSŐ RÉSZ: Zalavármegye története. írta: Kozma Béla - 12. A Bach-korszak

38 a választásoknál, de a megyék az ezúttal is előljáró Zalamegye példáját követve, egyszerűen ad akta tették a rendeletet és túlnyomó többségben Kossuth-párti embereket hoztak be. A februári pátens 1861 április 2-ára, Budára hívta össze az új országgyűlést. Előbb azonban meg kellett ejteni a választásokat. Itt hasonlóan jártak el a megyék, mint a megyebizottsági választásoknál. Zalavármegye képviselői a következők lettek: keszthelyi választókerület: Tol nay Károly; tapolcai kerület: Bottka Mihály; szentgróti: gróf Batthyány Zsigmond; zalaegerszegi: Szabó Samu ; nagykanizsai : S ü m e g h y Ferenc ; letenyei : Királyi Pál: csáktornyai: Juker Ádám; baksai: Simon Pál; alsólendvai: Molnár Pál. I Követeinek azt adta a megye utasításba, hogy támogassák Deák Ferenc politikáját, de a legcsekélyebb joglemondásba se egyezzenek bele. Ilyen óvatos volt a vármegye még saját fiával, legnagyobb szülöttjével: Deák Ferenccel szemben is, pedig ekkor már az egész ország békességre szomjazó és a kibontakozásra vágyakozó népe bizalomteljes várakozással tekintett a haza bölcsére, akinek puritán jellemétől, nagy tekintélyétől és államférfiúi éleslátásától remélte a helyzet sikeres és közmegelégedésre történő megoldását. Deák Ferenc is, mint Királyi Pál és Németh János, már a 48-as időkben és az azt megelőző korszakban is szerepet játszott. A zalamegyei Söjtörön, 1803-ban született és ugyancsak pátriájában, Zalában kezdette meg ügyvédi gyakorlatát. Nemsokára a megyéhez kerül, mint megyei ügyész, majd árvaszéki ülnök. Később pedig megyéjének táblabírája lesz. Ekkor azonban már mint politikus is ismertté tette a nevét, túl megyéje határain. Alig tölti be harmincadik életévét, amikor Zalamegye követül küldi be az országgyűlésbe. Politikai éleslátásával és ékesszólásával Csakhamar tekintélyt vív ki magának a fiatal fiskális a pozsonyi diétán is, úgy, hogy az 1839—40. évi országgyűlésen már ő az alsótábla ellenzékének vezére. Szinte magától értetődő, hogy a következő cikluson, 1843-ban megint csak őt választja megyéje követül, de a közteherviselés kérdéséből származó erőszakosságok miatt a mandátumról leköszön és nem is vesz részt az országgyűlésen. Páratlan népszerűségére jellemző, hogy egész Zalában nem akadt ember, akit a megye méltónak ítélt volna arra, hogy Deák örökébe léphessen és így széke az egész cikluson üresen maradt. 1847-ben ismét felkínálja neki megyéje a követi tisztet, de Deák megrongált egészségére hivatkozva kitért a megtiszteltetés elől. Eljött 1848. A márciusi napok varázsa őt is elragadta. Váratlanul felbukkan egy nap az alsóházban és a nemsokára megalakuló első felelős minisztériumban gróf Batthyány Lajos felajánlja neki az igazságügyi tárcát. Deák ezután egy időre visszavonult. Talán ösztönösen megérezte, hogy még nem következett el az ő ideje. Csorbítatlan tekintélyét és tudását arra az időre tartogatta, amikor a többi közszereplők ellövöldözték már a politikai csetepatékban minden puskaporukat és amikor csak olyan, erkölcsileg teljesen intakt és politikailag Bécs felé sem «kompromittált» ember építhette meg a hidat a nemzet és uralkodója között tátongó szakadék fölött, mint ő.