Bodri László – Madarász Gyula – Zsadányi Oszkár: Zalavármegye ismertetője (1933)

ELSŐ RÉSZ: Zalavármegye története. írta: Kozma Béla - 7. A kereszténység kezdetei

18 szivárgás. Az avarok is sok szláv rabszolgát hoztak magukkal, sőt egész szláv törzseket telepítettek le ezen a területen. Az avar birodalom bukása után a rendkívül szívós szlávok magukba olvasztották az avar töredékeket, úgy, hogy a frank fennhatóság idején tulajdonképen elszlávosodott terület volt a Dunántúl. Erősebb iramban indult meg a fejlődés a német telepítés idején, A német hittérítők és a nyomukban megjelenő telepesek csakhamar német mintára alakították át ezt a vidéket. Ez annál könnyebben ment, mert a szláv törzsek minden politikai szervezet nélkül éltek. Még nagyobb lendületet vett az élet Pribina kormányzása alatt. Ezt a morva fejedelmet Német Lajos helyezte méltóságába és alája ren, delte a Dunántúl nagyrészét. Az ő ideje alatt egyre népesebb lett ez az erdős vidék, nagyobb települések létesültek, sőt ekkor épült Miosapurc megerősített város is a későbbi Zalavár helyén. Ez a város gyors fejlődésnek indul, amit fényesen bizonyít az a körülmény, hogy csakhamar két templom is épült. Ezzel az ipar és a művészet bizonyos, kezdeti ege s fokú kialakulása is megkezdődött. Erre, valamint az egyre szaporodó és gazdagodó népességre vall, hogy Zala egyéb területein is gyors egymásutánban emelkednek a templomok. Ezek helyét azonban ma iríár nem lehet pontosan meg^határozni, csupán egy-kettőnek a hozzávetőleges helyére következrtethetünk. Ránk maradt írások sokat emlegetik a Szent Rupertus tiszteletére emelt Salapiugin templomot. A nevében előforduló szavak jelentése alapján valószínűleg a Zalabér melletti kanyarban kellett lennie. Az adatokból, főleg a helynevekből határozottan meg lehet állapítani, hogy a települések német és nem szláv eredetűek, mint azt sokan állítják. 1 847-ben Pribina tulajdonul kapja ezt a területet, azonban nem mentesül teljesen a frank fennhatóság alól. Fia: Kocel tovább folytatja a telepítést, teljes sikerrel, mert Mosapurc közelében csakhamar két új templom épül: Witimarban és Ortahuban. Ebben az időben térített itt Cyrill és Methodius, akik a morváktól visszatérve, hosszú időt töltöttek Kocel városában. Methodius később egyedül irányította a kereszténység győzelmes harcait és a pápa külön pannóniai érsekséget állított föl. Sajnos azonban, ez a nagyjelentőségű alapítás a salzburgi érsekség ellenállása folytán meghiúsult és a vallási vezetés így továbbra is Salzburg kezében maradt. Kocel halála után a terület kisebb birtokokra szakadt. Birtokot kapott a salzbtirgi érsekség és az őrgrófságok, Mosapurc pedig koronajószág lett. Nem sokkal ezután a népvándorlás idejéhez hasonilóan sokat szenvedett a Dunántúl. Előbb Szvatopluk hadai, majd az előretörő magyar kalandozó csapatok zavarták meg csendes fejlődését. A magyarok 907-ben, a bajor sereg megsemmisítése után veszik birtokukba Zalát. Ezek az évtizedes harcok természetesen nagyon megritkították a népességet. De azért a régi telepítések nagyrésze fennmaradt és az élet nem szűnt meg teljesen Zala egyetlen vidékén sem. Ezt bizonyítják a szláv földrajzi nevek: Balaton, Zala stb., valamint a keresztény vallás bizonyos szlovén eredete. A honfoglalás nagy munkája után az egyes törzsek különfkülön. «hadanként» telepedtek le. A Balaton déli részét, tehát a mai zalai területet a Lád, vagy Vérbulcsú nemzetség szállta meg. Történelmi