Bodri László – Madarász Gyula – Zsadányi Oszkár: Zalavármegye ismertetője (1933)

MÁSODIK RÉSZ - Zalaegerszeg története

150 met, valamint a bevándorlott kézművesektől és zsidóktól szedett oltalmi pénzt föl kellett emelni. Sebők kimutatása szerint a bérleti tárgyak között 1790-ben a kocsmákon, mészárszékeken és a malmokon kívül szerepelnek a város épületében levő boltok és szállók is. A befolyt bérösszeg 1776 rorint és 68 krajcárra rúgott. A Viszonyok rosszabbodtak, a drágaság nőtt, a megélhetés egyre nehezebb lett. EmJellni kellett a városi tisztviselők fizetését iis. így például a városbíró itszteletdíja 70 forint lett, azenkívül külön jutalékot kapott minden közadó céljaira befolyt összeg után. A jegyző fizetését 100 forintra emelték, ezenkívül havonta egy font gyertyát és természetbeni lakást kapott, amelyet 1792-ben kibővítettek konyhával és kamarával, tekintve, hogy a nótárius úr ezidőtájt asszonyt hozott a házhoz. Az esküdtek tiszteletdíját 4 forintról 6 forintra emelték. 1791 májns 30-i kelettel Egerszeg városa arra kéri egy beadványban a vármegyét, hogy a katonaság ellátására szükséges élelmiszereket necsak az egerszegiektől vegye be, hanem a megye többi városai is járuljanak hozzá a katonaság ellátásához. Továbbá, hogy a boltosok, zsidók, molnárok, vendégfogadósok szintén köteleztessenek katonatartásra és «az általuk fizetett kvantum arányában adózzanak» Kéri ezenkívül a város a vármegyét arra is, hogy a közmunkákat is az adókulcs al|apján osszák fel és ha valaki természetben kiszolgálni nem képes, pénzzel járuljon hozzá a közterhekhez. A századfordulóhoz közel súlyos elemi csapások sújtották a várost. 1795-ben a kiáradt Zala folyó elöntötte a partmenti házakat. A veteményekben, marhákban, szénában és gabonában 15.600 forint kárt okozott, ami az akkori pénz viszonyok között rengeteg összeg. Az árvízen és szárazságon kívül még egy harmadik elemi csapás Is pusztította, még hozzá eléggé sűrűn, Zalaegerszeg vagyonát: a tűz. Az első nagyobbszabású tűzeset 1805. június 7-én ütött ki. Délután 3 órától másnapig égett a város, 317 ház lett a tűz martaléka, jóformán az egész város leégett. A kárt 217.705 forintra becsülték. A lakosság túlnyomó része egyik napról a másikra földönfutóvá;, hajléktalanná lett. Csakhamar megindult a segélyezési akció, amelynek eredméfnyeképen a lakosság lassan-lassan talpraállt. Mesterházy Lajos alispán és Sümeghy József helyettes alispán állottak a segítő mozgalom élére és kieszközölték a vármegyénél, hogy gabonát bocsátottak a tűzkárosultak rendelkezésére, továbbá a következő esztendőre is elengedték az adót, ezenkívül pedig országos gyűjtés indult a szerencsétlenűljártak segélyezésére. A tűzvésznek azért volt olyan nagy az aratása, mert az nyáron, a legnagyobb szárazság idején történt, amikor a kutak és a patakok kiapadtak, ezenfelül a város területének csekély volta hozta azt magával, hogy a házak zárt sorokban épültek. Ebblen a korban a legtöbb ház tetejét zsúppal^ vagy náddal fedték, ami a tűz terjedését elősegítette. ( Okulva a szerencsétlenségen, a városi vezetőség új építkezési szabálvrendelelet léütebett életbe és a jövőben nem engedte meg!, hogy a házakat összeépítsék. A házritkítás következtében új területekre is szükség volt a további építkezések céljaira, ezért azután a város olcsó telkeket juttatott minden igénylőnek, a városnak akkor