Bodri László – Madarász Gyula – Zsadányi Oszkár: Zalavármegye ismertetője (1933)

MÁSODIK RÉSZ - Zalaegerszeg története

147 akár az Bíró, akár eskütt, akár más egyéb légyen, avatni ne Meré^­szöllye». A mai füleknek furcsán hangzik ugyan, de ügy látszik, abban a korban szükséges volt külön kihangsúlyozni, hogy «számadók ollanok rendeltessenek, kik írást tudnak, jó lelkűek, vagyonosabbak és józa­nok és minnyájan meghitettessene"k.» Külön intézkedik a szabályrendelet a comissiókről, hivatalos utazások dolgáról, a városi szükségletek fedezéséről, majd megálla­pítja a különböző tisztségekért járó fizetéseket is a következőképen: öreg "Bíró frt 20. A Kis Bírónak a szokott egy font hús és egy icce bor. A Notariusnak frt 8.—. Mesternek (tanító) mint egyszersmind orgonistának frt. 20, Búza köböl 6. Rozs "köböl 6. Az esküdteknek 4—4 forint. A porció Perceptornak (országos adószedő) frt. 18. Bor mesternek frt. 5. Malom bírónak frt. 5. Két hajdúnak, mindeniknek frt. 10 és két pár bakancs. Báktereknek frt. 12. egy pár bakancs és egy köböl rozs. Erdőőrzőknek frt. 6 és egy köböl rozs. Korcsmárosnak frt. 15 és a söprű. Az úriszék, amelynek jegyzője a szabályrendelet tanúsága sze­rint Arvay József volt, jónak látta a fontos irat végére odatenni a bün­tető szankciót, a következőképen: «Mivel mind Világi, mind Egyházi törvényekkel edgyeznek és egyedül a közönséges jónak előmozdíttására és gyarapulására cil­loznak, Földesúri kemény fenyíték alatt parancsoltatik, hogy ezen rendöléseket minden punctomiban és cikkelyeiben minden engedel­mességgel és alkalmaztatással Zala Egerszegi lakosok megtarcsátó és semmiben általhágni ne merészöllyék, egyébb iránt nemcsak 1 lellyes elégtételt és bonificatiót (kártérítést) fognak tenni, de azon­kívül is cselekedetekhez mértéklendő büntetést venni». E rendeletből kitűnik, hogy a földesúri felfogás szerint meglehe­tősen sok visszaélés történt a városgazdálkodásban. Ezeket akarta az új szabályrendelet a megkötöttségekkel, megszorításokkal és a hatósági közegek jó (?) dotálásával, valamint a büntető szankciók alkalmazásával kiküszöbölni. Adót háromféle címen szedtek: országos adót (portiót), az ura­dalomnak járó bért (árendát) és a plébánosoknak járó papbért. Ezen­kívül a városnak kötelessége volt a katonatartásról is gondoskodni ama mértékig, ahogyan azt a nemes vármegye megszabta. Sebők szerint az 1000 pengős városi jövedelem az akkori pénz­viszonyok mellett igen tekintélyes volt, különösen v fia ludjuk, hogy főként a malom és a városi korcsma adta a bevétel legnagyobb ré­szét. A város erdeiből ekkor még a makkoltatáson kívül egyéb hasz­not nem húztak, hiszen egyetlen úrbéri szerződés sem írta körül a város tulajdonjogát az őrzése és kezelése alatt álló erdőkre. Minthogy későbbi időkben 'is merülnek még föl kifogások a per­oeptorok működése elljen, egy 1765 január 9-éről keltezett és Forin­tos János főbíró által aláírt végzés meginti őket és megszigorítja elszámolási kötelezettségeiket olyképen, hogy saját vagyonukból való megfizetésre kötelezi őket, lia a kiszabott időre az adott halasztás letelte után sem szednék be az adókat. io*

Next

/
Thumbnails
Contents