Bodri László – Madarász Gyula – Zsadányi Oszkár: Zalavármegye ismertetője (1933)

MÁSODIK RÉSZ - Zalaegerszeg története

142 jelenlétében. Azonkívül úgy az anyaegyházból, mint a fiókhitközségekből számos előkelőség volt jelen. A katolikus hívek száma ekkor 4710 volt, ágostai hitvallású 9 és zsidó 463. Ebben az időben a következő tíz fiókhitközség tartozott az egerszegü plébániához: Bekeháza, Besenyő, Ebergény, Gébárt, Kaszaháza, Neszelej, Ola, Ságod, Szent-Örzsébet és Vorhonya. Nem sokkal a kegyúr változás előtt építették újjá a régi helyen és alapokon a római katolikus plébánia-templomot, amelynek eredete visszanyúlik a régibb századokba. Az újjáépítő Bíró Márton veszprémi püspök nagy áldozatkészséggel, 1760-ban «szilárd anyagból zsindellyel fedve és faragott kövekkel kirakva s mintegy 3000 személy befogadására alkalmas, tágas hajóval, díszes oltárú szentélylyel» építtette azt újjá. Az ünnepélyes felszentelés 1802-ben ment végbe és Herzán Ferenc bíbornok és szombathelyi püspök nevéhez fűződik. A következő püspök: Perlaki Somogyi Lipót 1819-ben új tetőt húzatott a templom fölé, azonban az 1826. évi nagy tűzvészben elhamvadt, úgy, hogy Bőhle János plébános a püspök költségén 1827-ben ismét rendbehozatta és új tetővel látta el. A templom már eredetileg is a város védőszentjének, Szent Mária-Magdolnának a tiszteletére épült, aki — mint azt már az előzőekben említettük, — a város legrégibb pecsétjén is Egerszeg védőszentjeként szerepel. A plébánia-templomon kívül, amely gyönyörű barokk modorban, úgynevezett kuriális, vagy jezsuita-stílusban épült, még néigy kápolna is van a város területén. Az Egerszegi hegyen levő a Boldogságos Szűz mennybemenetelének tiszteletére, a másik Szent Ilonának, a harmadik pedig Szent Peregrinusznak a tiszteletére épült. A negyedik, a Szent Keresztről elnevezett, a törvényházban van. Sebők megemlíti, hogy a városi levéltárban 1788-tól a mai napig megvfan az egerszegi plébánosok teljes névjegyzéke, de az 1788 előtti időkből is, a régi végrendeletekből és oklevelekből hiánytalanul összeállítható a névsor. A mostani plébánia helyén már a legrégibb időkben is állott a városiak lelkiatyjának lakása, de ez többször elpusztult, még 1769-ben átépítették és emeletet húztak rá. A városiak májr 1756-ban 150 forintban állapították meg a plébános havi fizetésiét. Az esketésért 1 forint, a fiókhitközségekben 2 forint, a keresztelésért 18 krajcár, temetésért 15 krajcár (!), énekes rekviemért 1 forint, stólapénz volt megállapítva. A városi lakosság a plébános iránt minden időben szeretetteljes ragaszkodással viseltetett, az idők folyamán alig maradt valami nyoma annak, hogy véleménykülönbség, vagy nézeteltérés keletkezett volna a hívek és pásztoruk között. Mindössze ket plébános: Eténvi Sándor és Sághy Mihály fordult a fennmaradt okiratok tanúsága szerint panasszal az úriszékhez a városiak ellen. Határ-pörlekedés a bazitaiakkal. A tizennyolcadik század második felében az országos eseményekben való részvételen kívül volt egy olyan helyi eseménye is a zalaegerszegieknek, amelynek utórezgései sokáig izgalomban tartották a város lakosságát. Ez a bazitaiakkal való határpereskedés volt. ! Az ötvenes és hatvanas években (XVIII. század) ugyanis a Zalaegerszeggel szomszédos Bazita nemes közbirtokosai többízben pa-