Bodri László – Madarász Gyula – Zsadányi Oszkár: Zalavármegye ismertetője (1933)

MÁSODIK RÉSZ - Zalaegerszeg története

136 locus praesidianus, — amely a török hadak előnyomulásának gátal tudott vetni. Nem hiába hozott Zalavármegye lakossága annyi pénz- és véráldozatot érette, Egerszeg mindvégig a királyi csapatok kezein maradt. A viszontagságokból azonban Egerszegnek éppen hősies ellenállása folytán bőven kijutott. 1600 pünkösdjén egy portyázó török csapatnak sikerült betörnie a városba és szétkergette az éppen akkor ülésező megyei ítélő széket. 1615 őszén szintén kirabolták a törökök, 1641-ben, 1653-ban és 1654-ben pedig nemcsak betörnek a városba, hanem azt fel is dúlják, felégetik és nagy zsákmánnyal térnek vissza Kanizsára. 1664 nya rán azután a törökök el is foglalják Egerszeg várát és az elmenekült őrség csatlakozik Montecuccoli Szentgotthárd felé igyekvő seregéhez. Közben 1620-ban Bethlen Gábor csapatai vették birtokukba rövid időre a várat és Zalamegye nagy részét is meghódoltatták. Bethlen Gábor vezérei: Haller György és Fekete Péter ugyanis 3000 katonával és hajdúval a Dunántúl elfoglalására indulva, Győr és Komárom között átkeltek a Dunán. Az erős sereg hírére a dunántúli városok egymás után tértek át a császár pártjáról az erdélyi fejedelem hűségére. Pápa elfoglalása után zalai területre értek és Sümeget, Kiskomáromot, Pölöskét, majd utóbb Egerszeget is hatalmukba kerítették, a lakosságot meghódoltatták és a vezetőket, valamint a környéki nemes urakat föleskették Bethlen Gábor fejedelem hűségére. Zalamegyének a törökök által meg nem szállt egész területe Egerszeggel együtt Bethlen hadai kezén maradt egészen a nikolsburgi békekötésig, amikor is az egyéb dunántúli részekkel együtt ismét a koronás király hatalmába került vissza. A háborús viszontagságokhoz elemi csapások is járultak. 1666ban az egész országban nagy szárazság volt, az aszály súlyosan érintette Zalamegyét és Egerszeg környékét is és fokozta a népnyomort 1675-ben a szőlőtermés ment tönkre Zalában. A. vasvári béke utáni időkben már nyugodtabb Zalaegerszeg élete, majd Kanizsának 1690-ben történt visszafoglalásával a várnak, mint veghelynek a jelentősége meg is szűnik. A vitézlő sereg, mint legrégibb törzslakosság. Egerszeg várának védőserege a török időkben mintegy ezer főre tehető. Sebők Samu Egerszeg múltjának adatait kutatva, talált egy 1698 szeptember 2-án Sziszek városában Graff János József császári parancsnok által kiállított jegyzéket, amely Egerszeg püspöki mezővárosban, mint véghelyen hajdan katonáskodott zalaegerszegi lakosok névsorát tartalmazza. Ennek az egykorú okmánynak, amelynek hitelességéhez semmi kétség nem férhet, a mai zalaegerszegiek szempontjából is nagy jelentősége van, mert ez az egyetlen hiteles forrás a város legrégibb törzslakosságának megállapítására. Az érdekes listát itt az alábbiakban adjuk közre: Kapitány: Sárkány Gábor. Hadnagy: Barbely Mátyás (Borbély). Zászlós: Szabó Márton. Őrmester: Lukács Mihály. Elsőrendű káplárok: Tóth Béla, Köbli György, Szőcs Mihály, Hegyi Jáinos, Bakonyi Pál, Sáli György, Csurgay István,