Bodri László – Madarász Gyula – Zsadányi Oszkár: Zalavármegye ismertetője (1933)

MÁSODIK RÉSZ - Zalaegerszeg története

135 gróti var erődítéseihez rendeltettek, jobbágyaiknak oda kellett szolgálni robottal és fegyvereseiket is, amelyek kiállítására megszabott létszám mellett kötelezve lettek, szintén oda kellett szolgálatba küldeniök. Ez időtájt Tihany várát a tihanyi apátság, Egerszeget pedig a veszprémi püspökség birtokolta. Az 1556-iki országgyűlés elrendelte, hogy a veszprémi püspök somogyi és zalamegyei javaiból a kikerülő miunkja és erő megfelelő része Egérszeg várának megerősítésére fordíttassék. ! ! Ebben az időben Kanizsa vára még nagyobb szerepet játszik, mint Egerszeg, márcsak véghelyi fekvésénél fogva is, úgy, hogy 1559-ben újólag elrendeli az országgyűlés Kanizsavár megerősítését. 1567-ben pedig nemcsak egész Zalamegye és özvegy Nádasdy Tamásné birtokai, hanem a már részben török kézbe került Somogymegyének megmaradt részei is Kanizsa várának erődítéséhez lettek rendeltetve. Egerszeg jelentőségét közben folyton növelik a megyében zajló események, a törökkel való hadakozás fejleményei, amelyek a magyar várak védőinek minden hősiessége ellenére is a törökök lépésről-lépésre való térhódítását jelentik. így 1556-ban a török megostromolja Szigetvárt, azonban ekkor Horváth Márkus baranyamegyei főispán hősies védelme megmenti a várat a török kezére jutástól. Tíz évvel később, 1566-ban a törökök megnövekedett hadsereggel zárják körül a várat és Zrínyi Miklós hősies védelme ellenére elfoglalják. Szigetvár elestétől kezdve közel másfél évszázadon át Zalamegye váraira esik a török háborúk súlypontja. Az első időkben Nagy' kanizsa teljes sikerrel felel meg annak a hivatásának, hogy feltartóztassa a törökök előnyomulását. Amikor azután a török 1600-ban Kanizsa várát hősies ellenállás után árulás következtében elfoglalta, Egerszeg lett a zalai védelem központja. A hódítók Kanizsát megerősítették és ott berendezkedtek és kilencven éven keresztül sarcolták onnan a dunántúli vidékeket Amikor Kanizsa után ugyanazon (1600) év október havában KisKomárom is elesett, a megye legnagyobb részében ki lett szolgáltatva a rabolva pusztító hordáknak, úgy, hogy a vármegye karai és rendei hót esztendőn keresztül megyei gyűléseket sem tudtak tartani;. Az 1601. évi országgyűlés foglalkozott Zalavármegye súlyos helyzetével és kimondotta, hogy az elfoglalt várak helyett Egerszefget, Ivapornakot, Zalavárt, Lentit kell megerősíteni. Az 1602. évi országgyűlés már nemcsak a zalai nemeseket, hanem a somogyi és vasmegyei birtokokat is arra kötelezte, hogy Egerszeget, Szentgrótot és az 1601. év folyamán sikerrel visszafoglalt Kiskomárom várát erősítsék meg, a kiállított csapataikat rendeljék azok védelmére. Az 1603. évi országgyűlés is hoz vármegerősítési rendeleteket» az 1604. évi pedig be is osztja az egyes, még magyar kézen levő várakhoz az ahhoz tartozó, azt karbantartani, felszerelni, élelmezéssel ellátni köteles vidéket. Egerszeg vára a török időkben mindvégig meg is felelt a hozzáfűzött várakozásoknak és híven be is töltötte azt a feladatot, amelyre rendeltetett. Nemptivel (ma: Lenti) együtt nevezetes véghely, —