Bodri László – Madarász Gyula – Zsadányi Oszkár: Zalavármegye ismertetője (1933)

MÁSODIK RÉSZ - Zalaegerszeg története

I 132 Egerszegh már az Árpádkorban várként szerepel, könnyen lehetséges tehát, hogy téves ez az adat, amely egyébként a zalaegerszegi városi levéltárban a 718-as iratcsomóban levő «Fleischakker József contra Tarafás Ádám» birtokper aktájában szerepel. Egerszeg megyeszékhellyé lesz. A város az országos történelemben akkor jut nagyobb szerephez, amikor az ozmán félhold megkezdi előnyomulását Magyarországon. Az események bizonysága szerint Zalaegerszeg kiemelkedett és védőszerephez jutott ugyanakkor, amikor a törökök pusztításai következtében az ország túlnyomó nagy része valósággal egy második muhi-pusztai vész állapotába került. Amíg az Alföld virágzó falvai elpusztultak és a virágzó élet helyén kietlen pusztaságok keletkeztek még a Dunántúlon is, ugyanakkor Zalaegerszeg jelentősége megnövekedett, még petíjg annál inkább, minél közelebb jutott hozzá a hódoltsági terület. Az egyre szűkebbre szoruló gyűrűben a menekülők csapatostól kerestek biztonságot a természet által védőövezettel körülvett végvárban. A török 1556-ban elfoglalta Nagy kapó rnakot, Zalavármegye addigi székhelyét és a hivatalos vármegye is kénytelen volt Egerszegre menekülni. így lett a legviszontagságosabb időkben megszaporodott lakosságú város megyeszékhellyé. A „határjárás" eredete. Érdekes históriai epizód emléke él ezekből az időkből mindmáig a zalaegerszegi lakosság körében. Amikor a török csapatok már megszállották Zalavármegye egyrészét, Nagykanizsáról, mint központból intézték portyázó kirándulásaikat a közeli várak és helységek ellen. Ez időtájt történt, hogy a törökök valami úton-módon megtudták, hogy a zalaegerszegi lakosság húsvét szombatján, a feltámadás ünnepén templomi zászlók alatt ájtatos körmenettel készül bejárni a határt. A törökök elhatározták, hogy a város falain kívül merészkedő magyarokat a mocsarak közötti leshelyről megtámadják és lemészárolják, és azután a várost, amelynek megfogyatkozott számú lakossága aligha bír majd sikeresen ellenállni, kirabolják. Szerencsére a zalaegerszégiek valami véletlen folytán megtudták, hogy a törökök mire készülnek, a körmeneten való részvételtől azonban a fenyegető veszedelem ellenére sem állottak el, hanem ruháik alá fegyvereket rejtve, indultak el a körmenetre. A törökök mitsem tudtak róla, hogy a magyarok felkészülve, fegyveresen várják a támadást és alig ért a menet a várfalakon kívül, rejtekhelyükről előtörve, megrohanták a magyarokat. Csak erre vártak a körmenet férfitagjai. A köpenyek alá rejtett szablyák, fring'iák és buzogányok előkerültek és olyan derekas munkát végeztek a törökök sorai között, hogy azok a biztosnak remélt győzelem helyett eszeveszett futásban kerestek menedéket. A zalaegerszegiek azonban nem hagytak fel az üldözéssel, amíg a török csapat legnagyobb részét kardélre nem hányták. De elesett a harcban maga a török aga is, aki a csapatot vezette. A győzelem emlékét máig. is hirdeti a városi levéltárban őrzött az a félholdas török zászló, amely ekkor esett a vitézkedő egerszegiek zsákmányául. Ennek a nevezetes esemémmek az emlékét