Békássy Jenő: Zala Vármegye feltámadása Trianon után : Zalai fejek (Hungária Hirlapnyomda Részvénytársaság kiadása 1930)

Zala vármegye népoktatásügye Trianontól napjainkig. írta: vitéz dr. Barnabás István kir. tanfelügyelő

Zala wxcmeqye népoktatásüg^e és népművelése Jcianantól naplóinkig Az úgynevezett trianoni békeszerződés Zala vármegye iskoláit igen érzékenyen érintette. Az elcsatolt területnek csaknem minden községében volt elemi iskola. Az elcsafolás folytán elvesztettünk 1 tanítóképzőt. 3 polgári iskolát, 89 elemi népiskolát és 16 kisdedóvó intézetet. Ezeknél az intézeteknél mintegy 170—180 tanár, tanító és óvónő működött. akiknek csak kis része volt kénytelen megmaradni továbbra is eddigi helyén. A tanerők zöme részint nem tudván megbarátkozni az új helyzettel, menekülni volt kénytelen, részint pedig a megszállóknak volt kellemetlen, tehát kiutasították őket. Volt köztük sok olyan, kinek már az édesapja ugyanabban a faluban volt tanító, ő maga pedig ott született és 30—35 évig tanított ugyanabban a községben. Az ilyen tanítóktól sírva búcsúzott el a község népe. A megcsonkítás után a vármegye területén maradt tíz polgári iskola. 363 elemi iskola és öt óvoda. Vármegyénk népoktatásügye 1920-ban igen sok kívánni valót hagyott maga után. 45.332 mindennapi tankötelest kellett elhelyezni 693 tanteremben és 688 tanítóra bízni ennyi tanuló nevelését és oktatását. Egy tanítóra és egy tanteremre átlag 65 tanuló jutott. Ez a létszám a tantermenkénti maximális létszámot alig múlja felül. Ez azonban csak átlagban volt ígv. A részletekben igen szomorú és lehetetlen esetek fordultak elő. Ezeken változtatni, segíteni kellett. Tanerőben hiány nem volt, mert a megszállott területek tanítói tömegesen jelentkeztek alkalmaztatásért. Ezeket a tanítókat a túlzsúfolt iskolákhoz osztották be szolgálattételre. Mintegy 70—80 tanító nyert így elhelyezést. Ezzel a túlzsúfoltság megszűnt ugyan, azonban az oktatást csak váltakozó rendszerrel lehetett biztosítani, mert nem volt tanterem. A tanteremépítés és az állásszervezés volt a további cél, mert a tanítókérdés, ha nem is tel jesen, de legalább részben már megoldást nyert. A menekült tanítók beosztása ideiglenes volt. mert meg nem szervezett állásokon működlek. Ez az állapot csak állásszervezéssel volt véglegesíthető. E tekintetben az iskolafentartóknál megértés és jóindulat volt tapasztalható, ennek tulajdonítható, hogy tíz év alatt 136 tanítói állás szcrvcztctctt. 36 eddig iskolátlan községben 41 állással új iskola szerveztetett. míg 95 állás a meglevő iskolák túlzsúfoltságának megszüntetésére szolgált. A rendezésnek nehezebb és teljesen kivihetetlennek látszó része a szükséges tantermek biztosítása volt. E tekintetben a jó szándéknál