Békássy Jenő: Zala Vármegye feltámadása Trianon után : Zalai fejek (Hungária Hirlapnyomda Részvénytársaság kiadása 1930)

Muraköz és a határkiigazító bizottság

törni készülő horvátok ellen megvédelmezze a haza határát. A faj- és nyelvrokon horvátok eget, földet ígértek a muraközieknek, hogy magukhoz csábítsák őket, de a nép ellenállott és visszautasította ígéretei ket. A Dráván átjött nagyszámú illyr szerezsán ellen mit sem tehetvén, eleinte passzív magatartásra határozta el magát, de hazáját nem árulta el. 1848 augusztus másodikán az összes muraközi községek elöljárói részvételével Csáktornyán gyűlés tartatott abból a célból, hogy a népet a horvát bánnak való hódolásra és Magyarország ellen való felkelésre buzdítsák. Ezen a gyűlésen a nép erélyes hangon tiltakozott a bán fellépése ellen és kimondotta, hogy nem akar s nem is fog a bán hatósága alá tartozni. Horvátország fennhatóságát el nem ismeri s végül kijelenti, hogy szükség esetén fegyvert ragad. Később a harc zajában ezt 'meg is tette s a 'muraközi születésű Gasparieh Márk ferencrendi áldó zár vezetése mellett Alsó-Domborúnál megverte a szerezsánokat. Gasparieh vértanúhalált szenvedett, mert később az osztrákok a bujdosó barátot elfogták s Pozsonyban felakasztották. A hálás utókor Pozsonyban egy uccát nevezett el róla, földijei pedig szülőhelyén, Perlak főterén szobrot emeltek emlékére. Az emlékművet a Muraközbe most betört szerbek és horvátok lerombolták, ámde ez nem fogja lerontani, sőt hatványozni fogja azt a kegyeletet, melyet Muraköz népe Gas parich Márk magyar vértanú földije iránt érez. A szabadságharc leveretése után a muraközi népet, mert nem akart magyar hazája ellen fellázadni, az osztrákok azzal büntették, ami legjobban fájt nekik; leszakították az édes anyahaza kebeléről s odadobták a horvátoknak. Az örökidőkre berendezkedni készülő horvátok a közigazgatást kezükbe véve, először is elvették anyanyelvét és a délszláv irodalmi nyelvet akarták meghonosítani az iskolákban. Kiszórták a már akkor is használtban volt magvar olvasókönyveket. Eltulajdonították az iskolák berendezéseit, felszereléseit. Elzárták a Magyarország felé vezető utakat s új kocsiutakat építettek Horvátország felé, hogy a nép ne kereshesse fel a magyarországi vásárokat, kereskedéseket, ha nem hogy kereskedelmileg is Horvátország felé gravitáljon. Akár csak a jelen betörés idejében. Muraköz sorsa 70 év múlva megismétlődött. 1860-ban pirkadni kezdett Magyarország sötét egén a szabadság hajnala. Magyarországgal együtt Muraköz is megmozdult. A nép mindjobban s jobban kezdett tiltakozni a Horvátországhoz való tartozás ellen. Az októberi diploma után plébániánként volt a plebiscitum, melyen megkérdezték tőle, hogy vissza akar-e esatolódni Zala vármegvéhez? A muraközi nép igennel felelt. A horvátok aláírásokat gyűjtöttek a nép közt a Varasd megyéhez való tartozás mellett, de nem akadt ember, aki aláírta volna a nyilatkozatot. Hogy a muraközi nép nem akart Horvátországhoz tartozni s hogy 1860-ban követelte Muraköznek Magyarországhoz való visszacsatolását, azt maguk a horvátok is elismerik, mint ezt a következő, gróf Batthyány Imre Zala vármegye főispánjához Varasdról intézett, a visszacsatolást megelőző tárgyalási iratok egyik oklevele is igazolja, melyben a többi közt a következők állanak: ,,Meg vagyok győződve, hogy a horvátok a muraközieket akaratuk ellen magukkal lévő eddigi kapcsolatban megtartani nem kívánják, sőt őket rendes úton Ts. Zala 66