Békássy Jenő: Zala Vármegye feltámadása Trianon után : Zalai fejek (Hungária Hirlapnyomda Részvénytársaság kiadása 1930)
Zala vármegye 1919—1929
mik helyt ad és a m. kir. belügyminiszter megtámadott határozatát megsemmisíti. A közigazgatási bíróság indokolásában kimondja, hogy az alkotmány felfogásában eleven erővel él az a tudat, hogy a vármegyék az alkotmány őrei, nemcsak joguk, hanem kötelességük a nemzet jogait és szabadságát védeni. Evégből törvényeink a megyéket mindenkor politikai joggal is felruházták és azoknak az országos ügyekre való befolyását biztosították. Ezt a jogot pedig csak úgy gyakorolhatják, ha ebben őket a legfőbb felügyeleti hatóság nem korlátozza. Minthogy a vármegye csupán hazafias aggodalmának adott kifejezést, ezt a nyilatkozatot törvénybeütközőnek minősíteni nem lehet. A miniszter határozatának ezek szerint nem lévén törvényes alapja, azt megsemmisíti. 1920 júliusában távozott a Simonyi-Semadam-kormány, melyet gróf Teleki Pál kormánya követett. Ugyanekkor mondott le Eitner Deák Ferenc szülőháza Söjtőrön Zsigmond törvényhatósági kormánybiztosi tisztségéről. A vármegye törvényhatósága melegen búcsúzott el tőle és köszönetet szavazott neki a nehéz időkben tett szolgálataiért. A vármegye 1920 december 14-én határozatilag kimondotta, hogy Mackensen német vezértábornok részére a magyar törvényhatóságok által felajánlandó magyar díszkard beszerzési köllségeihez 5000 koronával hozzájárul. Az átadás módozatainak megállapítására a maga részéről is bizottságot küld ki, melynek tagjai: Bosnyák Géza, Szentmihályi Dezső, dr. Farkas Tibor, dr. Koller István, dr. Barcza László és Czobor Mátyás bizottsági tagok. A vármegye felterjesztést intéz a nemzetgyűléshez, melyben a megszállott területek kiürítését szorgalmazza. Ugyancsak feliratban kéri a nemzetgyűlést, hogy március 15-ikét. a szabadság napját nemzeti ünneppé emeljék és iktassák törvénybe. Rendkívül fontos és nagyérdekű ügyhöz szólott hozzá a törvényhatóság 1921 március 8-án tartott rendkívüli közgyűlése. Dr. Brand Sándor főjegyző terjesztette elő az állandó választmánynak a közigazgatási reform tárgyában meghozott határozatát, amely a legélesebben és a leghatározottabban fog 1«! állást a közigazgatási reform ellen. 81
