Békássy Jenő: Zala Vármegye feltámadása Trianon után : Zalai fejek (Hungária Hirlapnyomda Részvénytársaság kiadása 1930)
Nagykanizsa város utolsó tíz esztendeje
kedelmi Társulat, Zrínyi Tornaegylet. Nyukosz, Mária-Kongregáció. József kir. herceg Szanatórium Egyesület, Keresztény Nőegylet, Nagykanizsai Patronage Egyesület, a Református, Evangélikus és Izraelita Nőegyletek, Vendéglősök, Kávésok, Mészárosok és Pincérek Segítő Egyesülete, Irodalmi és Művészeti Kör, Keresztény Munkásifjak Szövetsége, Katholikus Legényegylet és Közművelődési Társulat. Újabb beruházások váltak szükségessé, amiért a város képviselő testülete 1923 augusztusi közgyűlésén kettőszázötven millió póthitelt szavazott meg. A vízvezeték, csatornázás és a kövezet kiépítésére ismét kölcsön kell a városnak. Két és fél millió aranykorona feivételéről van szó. melyet Kállay Tibor pénzügyminiszter segítségével, illetve közben járásával iparkodik megszerezni. A polgármester megnyugtatja a közvéleményt, mely szerint ez nem jelent adóemelést, mert az utcaburkolatok költségét a beszedendő kövezetvámból fogják megszerezni, míg a csatornázás költségeit a háztulajdonosokra hárítják. Régóta kísért már a nagykanizsai állandó színház ügye és a városi tanács több ízben tett felterjesztést a kultuszminiszterhez ebben a tárgyban. A kultuszminiszterben meg is volt a jóindulat és Nagy kanizsára küldte Sallav Géza osztálytanácsost, a vidéki színészet fel ügyelőjét, aki tárgyalt is a város vezetőivel. Kijelentette, hogy a kultuszminisztérium legfeljebb 15—20 millióval tudja támogatni a színházépítés költségét, ami azonban oly elenyésző csekély összeg a félmilliárdos kiadás mellett, hogy ezen az alapon a színházat felépíteni nem lehet. Felmerült az állami támogatásnak az a módja is, hogy természetbeni építőanyagot adna az állam a lebontásra kerülő barakok és fogolytáborok anyagából. Ez esetben azonban csak nyári arénát lehetne építeni. Viszont a város vezetőségének az volt az álláspontja, hogy olyan színházat építtet, mely télen is használható, tehát az építési anyagot, melyet a kultuszminiszter kilátásba helyezett, átcseréli és vasbeton épületet emeltet. A tárgyalások azután abbamaradtak és ezideig Nagykanizsának megfelelő színháza nincs. Kállay Tibor közölte nagykanizsai választóival, hogy pénzügyminiszteri állásáról lemondott, azonban ez a kormányhoz való ragasz kodását és politikai meggyőződését nem változtatta meg. Később azonban, amint tudjuk, Kállay mindjobban eltávolodott a kormánytól, revideálta politikai meggyőződését, de nagykanizsai választói követték őt érzésben és gondolatban az ellenzéki oldalra is. A városfejlesztés olyan súlyos problémává nőtte ki magát, ami állandóan napirenden tartotta ezt a kérdést. A vízvezeték, csatornázás és kövezés kiépítésére szükséges két és fél millió aranykorona kölcsönt az akkori pénzpiac helyzete folytán nehezen lehetett megszerezni. Krátky István dr. főjegyző személyesen járt el a Pénzintézeti Központ nál és a Nemzeti Bankban, de mindkét helyen elutasították. Erre Kállay Tibor közbenjárására sikerült a Magyar Általános Hitelbanknál 55.000 svájci frank hitelt kieszközölnie, ami magyar koronában akkor 754 milliónak felelt meg. Ez az összeg azonban a tervezett beruházások egyharmadrészére volt csupán elég. Hemmert főszámvevő az 1924 április 15-én tartott közgyűlésen szomorúan jelentette, hogy a város költségvetésének másfél milliárd a deficitje, ami onnan származott, hogy a személyi és dologi kiadások 235
