Békássy Jenő: Zala Vármegye feltámadása Trianon után : Zalai fejek (Hungária Hirlapnyomda Részvénytársaság kiadása 1930)
A zalai kereskedelem tíz esztendeje. írta: Schischa Dávid tanár
költségek, a különböző új s terhes adónemek, a forgalmi adó, fényűzési adó, a magas vámok, magas betegsegélyző egyleti díjak, de főleg a magas kamatláb. Az idegen tőkével dolgozó kereskedők már csak nehezen tudták üzletüket tovább vezetni s fokozatosan több és több lett a fizetésképtelenség. Azóta az üzleti válság fokozatosan tovább tart, a nehéz gazdasági helyzet miatt az üzleti viszonyok évről-évre rosszabbak, a forgalom fokozatosan csökken. Nagyban hozzájárul ehhez az a köztudomású tény, hogy az agrártársadalom, de különösen a kisebb vagyonnal rendelkező gazdaközönség rossz anyagi viszonyok közé kerüli. Fokozza ezt az elszégényedési folyamatot terményeiknek lehetetlen árnívója, a gazdasági és ipari munkások óriási munkanélkülisége s a napszám alacsony volta. Ez a jelenség vezetett azután oda, hogy a környékünkön lakó, különösen kisebb, de jobb módban volt gazdaközönség árufogyasztási felvevőképessége a minimálisra redukálódott. A forgalom ezért napról-napra csökken, az üresen álló üzleteket a szegény és jobb sorsra érdemes kereskedelmi utazók raja — közöttük sok volt önálló, de tönkrement kereskedő — ostromolja, akik nagyrészt szomorúan, lehangoltan, eredmény nélkül távoznak. A rossz üzletmenet miatt egyes megszorult kereskedők áruikat haszon nélkül adják el, ami szintén egyik oka a mindinkább sűrűbbé váló fizetésképtelenségeknek. Ezen általános s nagyjában minden üzletágra vonatkoztatható gazdasági helyzet rövid vázlata után lássuk az egyes szakmákat. Az elmúlt tíz év alatt sok üzlet nyilt, melyek közül néhány csak igen rövidéletű volt, de az egyes csoportokat tekintve, mondható, hogy Zalában most már mindenfajta áruüzlet van. A legfontosabb s a legnagyobb forgalmat lebonyolító üzletág a gabonaszakma. E szakmának már a háború alatt is egészen különleges helyzete volt. A gabonakereskedelemről, mint egyéni munkakörről, a háború alatt nem lehetett beszélni, mert a forgalom kötött volt. Az árak maximálva voltak, exportra nem lehetett dolgozni, csak a hadsereg szükségleteit volt szabad és lehetett kielégíteni. Erre irányult a «Hadi Termény» működése. A kommunizmus alatt az egyéni gabonakereskedelem még mindig szünetelt, mert a gabona bevásárlását és értékesítését az úgynevezett Központi Terményértékesítő Hivatal intézte. Természetes, hogy ezen idő alatt az üzleti forgalom is teljesen szünetelt s a cégek csupán adminisztratív munkával voltak elfoglalva, mely munkásság a Hadi Terménnvel kapcsolatos elszámolások megejtésében merült ki. A kommün bukása után az őrlési forgalom csakis a G. O. K. (Gabonagyüjtés Országos Központja) útján volt lebonyolítható, mely intézmény a Hadi Termény folyományának tekintendő, annál is inkább, mert a gabonaneműek is csak nevezett intézet által kiállított igazolvánnyal voltak szállíthatók. Ez nem hatott ugyan bénítólag a gabonakereskedelemre, azonban mégis a kötöttség érzése nehezedett még mindig az üzletekre, mely érzéstől csupán 1921 július 1-én szabadult meg, midőn a gabonakereskedelmet teljes mértékben szabaddá tették. Érthető, hogv az addig többé-kevésbé béklyóba vert gabonakereskedelem, mely a legjobb esetben bevásárló szerv volt csak, a forgalom felszabadulása után nagy energiával és ambícióval vetette magát bele 100
