Barbarits Lajos: Nagykanizsa. Magyar városok monográfiája IV. (A Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala. 1929)

Nagykanizsa város fejlődése, írta Barbarits Lajos

1. A PIROSTÉGLÁS KANIZSAI UTCÁK TÖRTÉNETE Hogy a vár-korszakban milyen volt Kanizsa, a város, azt korábbi fejezeteimben már leírtam. A várfalak ormótlan kőrengetege tövében gunnyasztó pár házsor volt a csírája a mai városnak. A várban benn volt épületeket ugyanis a várfalakkal együtt lerombolták s azoknak ma már nem látjuk, csak tudjuk a helyét a Nagykanizsa és Kiskanizsa között elterülő, a Principális-csatorna által kettészelt réteken, ahol még egy esztendővel ezelőtt is a rét egyes részeinek feltörésekor, a régi várépítkezések kő- és gerenda-maradványaira bukkantak. 1753-ban, fél évszázaddal a vár lerombolása után, 14 utcát jegyez fel az egykorú telekkönyvszerű kimutatás.

1) Ezek : Szigeti utca, Szentgyörgyvári utca (ma is ezen a néven), Piarczi utca (ma Fő-út és Erzsébet-tér), Német utca (ma Királyutca), Légrádi utca (ma Kazinczy-utca), Récsei utca (ma Petőfi-utca), Miháldi utca (ma Attila-utca), Cigány utca (ma Petőfi-utca felső része), Uj utca, Szeglet utca (ma Kölcsey-utca), Sopron utca (ma Teleky-út), Külsőtelki utca, Szombathelyi utca (ma Magyar-utca) és Várhelyi utca (ma Báthory-utca). Kiskanizsának két utcája volt : a Felső utca és az Alsó utca. Ujabb félévszázad múlva Vas Gerebennek még nincs egyéb írni valója Nagykanizsáról, mint hogy a sétatéren (mai Eötvös-tér) lovakat úsztatnak a Sárecztengerben, amely hatalmas tócsában gyakorta lubickoltak a környék gyermekei, sőt kánikula idején felnőttek is megmártották benne magukat. A város maga nyáron feneketlen por, máskor pedig ennek megfelelőleg ugyanolyan sártenger volt. Az utcákon esős időben fából készült u. n. gólyalábakkal keltek át az emberek az egyik sorról a másikra. Sártengerben állott a piac is. Az egész nagy tér egyetlen nagy pocsolyává változott, ha feláztatta valami párnapos eső. Ezen a téren állott a Szentháromság-szobor (amit 1867-ben vittek át mai helyére, az Eötvös-térre) mindazonáltal a hetivásárokat igen gyakran nem tudták megtartani a feneketlen sár miatt.

2) Az utcák — nagyrészt a város közepén is — bogárhátú, zsuppos, deszkapalánkos, muskátlis-kertes házakból sorakoztak. Köztük itt-ott, a várat övezett mérföldes mocsárra emlékeztető »belvizek«, pocsolyák terültek el. A Sárecz-tóhoz hasonló tenger volt a Temető-utcánál (később Tizenháromváros, ma Kossuth Lajos-utca és környéke), a Bajza-utca kórház felőli szakasza helyén, a Petőfiés Teleky-utcák találkozásában, a piaristák háza mögött az Eötvös-téren és még sok egyebütt. Kövezett járdának, csatornának természetesen híre-hamva sem volt. Az első rendesebb útjavítási munka 1810-ben történt, amikor a város elhatározta főforgalmi útjainak téglával való kirakását. A munkának neki is fogtak, de csakhamar kiderült, hogy nincs elég tégla. A vármegye adott 30.000 darabot, egyúttal pedig elrendelte, hogy a város tavaszra teljes erővel állítsa üzembe téglagyárát.

3) Tavaszkor végre elkezdtek kavicsozni. Téglavető-mesternek Mlinarics Gergelyt szerződtette a város Negoveczből. A szerződés 320.000 darab téglára szólt. Nagy szükség 1) Belsőségek birtok-íve 1753-ból. Városi irattárban. 2) Halis : Színes mozaik : 1893. 2) 1810. 350. jkv. — 110 —