Barbarits Lajos: Nagykanizsa. Magyar városok monográfiája IV. (A Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala. 1929)

A hűbériség kora, írta Barbarits Lajos

azonban már csak erőtlen kopácsolás volt azon a sziklafalon, amivel 1848. zárta el a történelem számára a régi kiváltságok egész rendszerét. * # * Batthyány Fülöpöt 1870-ben, 90 éves korában Nagykanizsa szeretete kísérte sírjába. Ő volt az utolsó kanizsai uraság, — azóta csak a kanizsai Batthyánvbirtok urainak egymás után következését jegyezheti fel a város krónikása. Fülöp herceggel

1) megszakadt az addig apáról-fiúra folytatódó öröklési lánc. Batthyány Fülöpnek nem volt fiú utódja. Van azonban a családnak egy pinkafői ága. I. Batthyány Lajosnak, a nádornak ugyanis három gyermeke (Ádám Vencel, a kanizsai uraság — József hercegprímás — Tivadar) közül Batthyány Tivadar a pinkafői családi birtok ura lett. A családnak az ifjabb pinkafői ágából herceg Batthyány Gusztáv követte Fülöpöt a kanizsai kegyúri székben, 1883-ban bekövetkezett haláláig. Fia, Batthyány Ödön volt az utóda, aki 1914-ben halt meg s adta át helyét az akkor 43 éves dr. Batthyány László hercegnek. A kanizsai dominium mai ura a családfa idősebb pinkafői ágának leszármazottja s ma is — mint szemorvos — ereje teljében szenteli napjait, Körmenden létesített szemkórházában az emberszeretet magasztos gondolatának. Mint szemorvos általánosan elismert névnek örvend ; mint filantróp pedig példa nélkül áll a magyar főúri világban. Körmendi kórházát maga építtette, maga tartja fenn. Az ország minden részéből szegény és gazdag egyformán keresi fel kórházát, ahol minden beteget személyesen és ingyenesen kezel és ingyenesen lát el kórházi tartózkodása egész tartamára. 1) A birodalmi hercegi rangot Batthyány Károly kapta 1764-ben II. Józseftől. - 44 -