Barbarits Lajos: Nagykanizsa. Magyar városok monográfiája IV. (A Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala. 1929)

Nagykanizsa a szabadságharcban, írta Barbarits Lajos

NAGYKANIZSA A SZABADSÁGHARCBAN P§zt, hogy a magyar történelem foidulóponthoz érkezett, három nappal utóbb, 1848. március 18-án tudták meg Nagykanizsán. Másnap, vasárnap fékeveszett örömben, felkokárdázott tömegek gyűrődtek az utcákon. Te Deum, szónoklatok, mozsárdurrogás és muzsikaszó hangzott naphosszat. (Egy szétrobbant mozsár teljesen összeroncsolta Taródy László III. gimnázista fejét ; temetésén ott volt az egész Nagykanizsa, úgy búcsúztatták, mint a szabadság vértanúját). A boltok és a sóház felett díszelgő kétfejű sast a tömeg letépdeste, magyar zászlót, magyar címert raktak ki helyettük. Szokol János és Bulváry János városi tanácsosokat annyira elragadta a lelkesedés, hogy amikor meglátták a városháza homlokzatán az oda rögtönzött »Szabadság, Egyenlőség, Testvériség« feliratot, saját szakállukra proklamálták a köztársaságot. Napokon át ünnep volt az egész városban, kivilágítás, zászlódísz, felvonulások, az iskolák üresen maradtak

1) és az emberek boldogan szólongatták egymást »polgártárs« -nak. A városi tanács március 20-iki ülésén a következő határozatot hozta : »Ezen Városi Tanáts és Közönség Magyar Ország és a kapcsolt Részekben létező Mező Városok Tanácsát és Népét körlevél által felszólítja, hogy a hon boldogságára czélozó ezen Városi nép óhajtásait részvéttel pártolni és hasonló kívánatokkal a trón és az ország Rendei elejbe járulni siessenek«.

2) A kiáltvány

3), amelyben a többi városokat felhívták az országgyűléshez intézendő memorandum aláírására, így szólt : Tisztelt Polgártársak! Oly boldogság készül számunkra, minőt reményleni alig mertünk, minőt nép még soha nem élvezett. A népek Istene dús áldást hintve mosolyog ránk. Minden igaz magyar reszket örömében. Ezen általános örömben, úgy hisszük, lelkesedéssel osztoznak önök is. Hisszük, hogy óhajtásainkkal összehangoznak önök óhajtásai is. l) A Zalai Közlöny 1894. évi 46. számában Cser József közlése nyomán. (Cser József a 48-as időkben »városi őrmester« volt.) 2) 1848. 326. v. kgv. jkv. 3) 1848. III. 20. v. kgy. jkv. 45