Barbarits Lajos: Nagykanizsa. Magyar városok monográfiája IV. (A Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala. 1929)

A hűbériség kora, írta Barbarits Lajos

meg és a megállapíttandó évenkénti dézsma váltási járandóságért a Községgel szerzendő egyesség mellett 10 évekre a dézsmát kész pénz fizetésért a Városi Községnek áltadni kegyeskedjék«.

1) A FELSZABADULÁS Az 1836. és 1840. évek országos intézkedései sokat javítottak a jobbágy-nép sorsán, úgy hogy mire 1848 vihara sok egyéb kiváltsággal együtt elsöpörte a hűbéri jogot és vele a hűbér-községek évszázados, temérdek szenvedését, addigra Nagykanizsa szinte összebarátkozott az uraságával. Ez azonban nem akadályozta meg a kanizsaiakat abban, hogy 1848.t3lén felszabadulva a sokféle földesúri tilalom alól, »megszámíthatlan nép tömeg és számos szekerek« el ne lepjék az urasági erdőket, ahonnét boldog-boldogtalan úgy döntötte, vágta, hordta a fát, ahogyan neki tetszett.

2) Mikor az uradalom emiatt panaszt emelt a városi magisztrátusnál, három tanácsost küldtek ki a fahordás eltiltására. Az erdőt ellepet tömeg azonban olyan fenyegető magatartást tanúsított a tanácsosokkal szemben, hogy csak a legerélyesebb fellépésüknek köszönhették, hogy a veszedelmes helyzetből ép bőrrel és a magisztrátus tekintélyének megmentésével menekültek. Az átmenet ennél nagyobb kilengéseket a hűbéri felszadadulás terén nem produkált Nagykanizsán. Ha a városi lakosságnak panaszai voltak, az uradalom, ha padig az uradalommal szemben fordultak elő kilengések, akkor az elöljáróság igyekezett igen sok tapintattal áthidalni a kontroverziákat. Ahol a tapintat már kevésnek bizonyult, ott az új törvények erejét vették igénybe. Nem egyszer történt meg, hogy pl. az uradalmi birkákat a városiak irtásföldjeire hajtották. Ilyenkor elég volt, hogy a város a hajdan omnipotens uradalomnak azt vagy hasonló túlkapásokat egyszerűen megtiltsa és a törvény szigorú alkalmazását helyezze kilátásba.

3) Úrbéri és tagosítási perek és processzusok Nagykanizsának nem jutottak, mert a város az 1811. évi szerződésre hivatkozva, nem ismert el semmiféle jobbágyságot. nKanisa várossában semmi jobbágyság nem létezik«

4) »> . . . hitelesen bizonyíttatik, hogy a Tettes Uradalom és a Város közt 1811-ben kötött szerződésnél fogva az abban foglalt kötelességek Ö Hercegsége részére 848-iki Martiusig teljesítettek, akkor azomban az Úrbéri viszonyok a törvények által lévén az egész országban megszüntetve, és így azon Úrbéri viszonybul eredett tartozások is, melyeket Kanisa Várossá Herczeg Batthányi Fülöp Ur részére robot váltság fejében 848-iki Martiusig telyesített, a törvények által egészen megszüntettek, jövőre tehát az ezekbül eredett kárpótlásoknak a királyi kincstárbul leendő kifizetése Ö Herczegségét illetik azon okbul, mert azon tartozások, melyeket a Város 848-ik év előtt a földes Uraság részére telyesített robot váltság fejében fizetettek, a robot pedig megszüntetvén, azzal a Városnak is a földes Uraság irányában fizetési kötdezettsége megszűnt,«

5) 1854-ben Batthyány Fülöp herceg még egy kísérletet tett régi jogainak visszaszerzésére s ezért visszahelyezési pert is indított a város ellen,

6) ez a perindítás M 1M7- 9. századossági jkv. 2) 1849. 12. v. jkv. 3) 1849. 372. v. jkv. *) 1852. 500. v. jkv. 5) 1852. 326 v. jkv. «) 1854. 662., 881., 1309. jkvek. - 43