Barbarits Lajos: Nagykanizsa. Magyar városok monográfiája IV. (A Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala. 1929)

A hűbériség kora, írta Barbarits Lajos

adjon ; 14. a végrendelkezés szabad, urasági jóváhagyástól és beavatkozástól független legyen, az uraság csak akkor örökölhesse kanizsai polgár javait, ha annak sem végrendelete, sem örököse nincs ; 15. a város a berek régebbi használatában megmaradjon. Az uradalom nem volt hajlandó ilyen feltételekkel szerződésre lépni hűbéres városával. így 1805-ben a contractuális pör újra a kancelláriát foglalkoztatja. Már a revizió napja közelgett, amikor Keresztúri János bécsi udvari ágens, NagyKanizsának ebben az ügyében évek során át ügyvédje, meghalt és megbízatását Modrovits György vette át.

1) Közben a berek már valami hasznot is hajtott Nagy-Kanizsának. Rengeteg szénát kellett ezidőtájt a városnak hadi célokra kiszolgáltatnia, úgy hogy a gazdák állat-állományának takarmány-ellátása komoly veszedelemben forgott. Ezért 1807. Böjtelő-havában a város elrendelte a berekben a rekettyés es bozót kiirtását és legelőnek való feltörését. A magyarutcai gazdák, akik a feltörésre vállalkoztak, az így nyert 265 öl hosszú rétet kapták meg 6 esztendei széna és 9 esztendei sar júkaszálásra.

2) 1806-ban II. Batthyány Lajos gróf (aki már atyja, az állandóan külföldön élt és külföldön is meghalt Ádám Vencel életében is intézte a kanizsai kegyuraság dolgait), meghalt. Utóda lett a 25 éves Batthyány Fülöp herceg, aki 1870-ben, 90 éves korában bekövetkezett haláláig volt kegyura Nagykanizsának. 1807. elején a megye elővette Nagykanizsa urbariális pőrét és anélkül, hogy a. város a tárgyaláson képviseltette volna magát, letárgyalta az ügyet.

3) A város bizonyára elfelejtette a terminust, vagy talán nem is érdeklődött iránta, úgy hogy csak a tárgyalás után ocsúdott fel, amikor már határoztak a sorsa felett. Ilyen körülmények között az eredmény felett nem Nagykanizsának volt oka örvsndeni. A pört a város kifogásaival ezután is felküldték a helytartótanácshoz és a kancelláriához. Az obligát deputáció is elment ezúttal a főispánhoz, akit megkértek, hogy a pör további útját Nagykanizsa javára egyengesse. A deputáció kellő ígéretekkel megrakodva tért vissza Kanizsára.

4) Rövid idő múlva Borosnyai ágens úr Budáról tudatja, hogy a mem törvény esitett rajzok« miatt a város kifogásait nem fogadták el s minthogy ezzel a pör sorsa Bécsben is megrendült, ajánlotta bármi módon is egyezségre lépni az urasággal.

5) Az év derekán megint a kancellária akta-rengetegében bujdoklik a kanizsaiak hűbér-pöre. A város minden módon igyekszik az uralkodóház kedvében járni, hog}?- maga felé hajlítsa jóindulatát. De Nagykanizsát még ebben is balszerencse üldözi. Ezidőtájt jött a hír, hogy a király átutazik Nagykanizsán. Erre a hírre előteremtettek nagynehezen 2552 forint 10 krajcárt és olyan két diadalkaput állítottak a városban, hogy hetekig jártak a csodájára még a környékbeliek is. Csak a király nem látta meg soha a monumentális díszkapúkat, mert közben megváltozott a programja és nem vitte át útja Nagykanizsán.

6) Sokan sajnálgatták ezt sokáig, mert azt gondolták, hogy ha a király a kanizsaiak lelkes és gyönyörűre tervezett fogadtatását megláthatta volna, akkor a királyi kancellária aligha hagyta volna jóvá a város pőrében az úrszéki ítéletet, ami ilyenformán a hely!) 1805. 142. V. jkv. 2) 1807. 121. v. jkv. 3) 1807. 78. v. jkv. 4) 1807. 182. v. jkv. 5) 1807. 309. v. jkv. 6) 1807. 269., 310., 350., 351., 401. jkvek. - 38 -