Barbarits Lajos: Nagykanizsa. Magyar városok monográfiája IV. (A Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala. 1929)

A hűbériség kora, írta Barbarits Lajos

tartótanács lényegtelen tessék-lássék módosításaival jogerőre emelkedett.

1) Nagykanizsa nem tudott hirtelenében mást tenni, mint hogy gyorsan új ügyvédet keresett Bécsben, Jurkovics Mátyás személyében, Ege József főjegyzőt pedig nagy sietve elküldte Pozsonyba, a királyhoz, hogy kérje a per újrafelvételét. Annyit sikerült is elérnie, hogy a recenzust elfogadták és a periratokkal együtt újra a kancellária elé adták, a végrehajtást pedig ennek ítéletéig felfüggesztették .

2) Míg ez a pör Isten tudja hányadszor tette meg az útat Zalaegerszeg, Budapest és Bécs között, addig a berek-réten már kezdtek eliszaposodni, bedőlni a temérdek fáradsággal megásott levezető-árkok. Ha a kanizsaiak nem akarták, hogy minden munkájuk kárba vesszen, kénytelenek voltak nyár elején nekilátni az árkolás kitisztításának és kijavítgatásának. A választott polgárság és a község érdemesebb jei összehivatván, »közigenneU elhatározták tehát,

3) hogy a »szenátorok« (esküdtek) mindegyik a maga »numerusaiban« kiosztják minden házra az árok hosszából a megfelelő számú ölet. (A város utcánként volt felosztva a szenátorok között, kik a maguk numerusaira eso közös ügyeket bonyolították le.) Az utcabéliek j únius 15-én együttes erővel nekiálltak az árkok kitisztogatásának, nehogy az uraság megelőzze őket és ezzel még több jogot vindikáljon magának a berek tulajdonjogához. A berektisztogatást a következő években is többször megismételték a városiak, minden alkalommal közmunkaerővel, mert az amúgy is kongó kasszájú város anyagi erejét ezidőben a katonatartás a végsőkig kimerítette. (Mikor 1809 januárjában új deputáció ment Bécsbe a királyhoz a berek-pörben, a deputátusok felkeresték azokat, »kiknek a Mars-ruta kitsinálásához bé szállások vagyon« és kérték, hogy az olasz és osztrák határra ren • delt seregeket Kanizsa elkerülésével irányítsák. ígéretet kaptak is a kanizsaiak az általuk javasolt rövidebb útak betartására, de az igéret — mint annyi más — csak mondott szó maradt.

4) AZ 1811. ÉVI SZERZŐDÉS Az 1807. év végén felfüggesztett ítéletet követő újrafelvétel 1808-ban, megint •>a tanács vigyázatlansága miatt«, azzal végződött, hogy az egész berket az uraságnak ítélték,

5) A város minden további folyamodása sikertelen maradt, úgy hogy 1810-ben a város jobbnak látta a pört egyezség útján befejezni. A vármegye is egyre a megegyezést sürgette az uradalommal.

6) A város könyörgő levelére 1811. januárjában gróf Amadé Antalt küldték ki Nagykanizsára, hogy mint királyi komisszári

us, hozza létre a megegyezést. Pichler Aloysius bíró és Simontsits Mátyás tanácsos siettek Amadé főispánhoz Marcaltőre, hogy Kanizsára érkezése előtt informálják őt a város ügyéről.

7) A tárgyalások február 19-én megkezdődtek. Egy hónap alatt létrejött az egyezség és 1811. március 27-én a barátok klastromában aláírták az áj szerződést.

8) A város ezzel az új szerződéssel az eddigi 2000 forint helyett 3000 forint árendát vállalt. »Nagy- és Kis- Kanisa Várossá az 1811-ik évi Szerződés szerint külső és l) 1S07. 448. v. jkv. 2) 1807. 523. v. jkv. 3) 1807. 307., 308. jkvek. *) 1809. jan. v. jkv. 6) 1811. 60. v. jkv. «) 1810. 200. v. jkv. ') 1811. 47. v. jkv. 8) 1811. 60. v. jkv. 39 -