Barbarits Lajos: Nagykanizsa. Magyar városok monográfiája IV. (A Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala. 1929)

A hűbériség kora, írta Barbarits Lajos

tói, hogy a pör korábbi aktáinak nyoma veszett. Kétségbeesve látta ekkor Nagykanizsa, hogy történelmi és emberi igazságánál sokkal hatalmasabb erővel került szembe, amely most egy csapásra megsemmisítette az évtizedeken át roppant költséggel folytatott pör legfontosabb bizonyítékait, az óriási akta-csomóval együtt sokezer ember utolsó reménységeit is. De Kanizsa nem adta fel a harcot. Még ebben az évben megindult az új pör, amely a megyének az uraság részére hajló ítéletével 1789. augusztusában ment fel a helytartótanácshoz, ahol megint csak az uraságnak adhattak igazat, mert 1797. decemberében a város bécsi ágense útján az ítélet felülvizsgálását sürgeti. Ugyanekkor Borosnyay György, Nagykanizsa budai ügyvédje, a táblához intézett ama kérvények elintézését szorgolja, melyekben a kanizsaiak régi jogaik megerősítését kérték, »liogy Mgos Urasságh a Praeses és Assessor ok választásában gátlást ne tehessen«.

1) Hiába volt Nagykanizsa minden erőfeszítése. A pör eldőlt és abban Kanizsa maradt alul az urasággal szemben. Harminc esztendei meddő és költséges pörlekedés után most más módon próbálkozott Nagykanizsa. 1790-ben memorandumot intézett az országgyűléshez és attól kérte a szabad királyi város címei, vagyis a hűbéruraság alól való felszabadítást, ezzel kapcsolatban a berek ügyének tisztázását A diétára, »noha kedvetlenül«, el is ment a küldöttség, amely azonban vissza is jött anélkül, hogy akár csak biztatást is kapott volna Nagykanizsa ügyének kedvező elintézésére.

2) Odafenn egyre csak az urasággal való békés megeg3^ezést hajtogatták a kanizsaiaknak, ami azonban újabb roppant terhek vállalása árán lett volna csak lehetséges KÍSÉRLETEK A MEGEGYEZÉS ŰTJÁN VALÓ MEGVÁLTÁSRA Az elkeseredés annyira felgyülemlett ekkor már a kanizsaiakban, hogy inkább akármilyen terheket is vállaltak volna, csak a város szabadságát visszakapják. A község-gyűlésen az országgyűlésről visszatért deputáció jelentésének felolvastatása után az egész község föl kiáltott, hogy akár mi móddal lehei a Várost Földes Uri hatalomtul és pörlekedésektül meg menteni, el ne mulasztassék, ki-ki kötelezvén magára esendő summának meg szerzése és kifizetéssérea. Abéli reményeiket, hogy II. Józseftől »a mezzö városnak királyi Városi nevet és prorogativákat« szerezzenek, az eddigi eredménytelenség teljesen lehűtötte, úgy hogy elhatározták : új tárgyalásokat fognak kezdeni a földesúrral olyan irányban, hogy bizonyos váltságdíj lefizetése ellenében Nagykanizsa megválthassa magát a hűbéruraság alól.

3) A megegyezésre irányuló tárgyalások eredménytelensége után a város új deputációt küldött Bécsbe, hogy a helytartótanácsot is meggyőzzék most már a békés megoldás lehetetlenségéről s> egyidejűleg kérjék a király intézkedését a pör megújítására. Ez a deputáció két emberből állott. Nemes és vitézlő Farkas László, valamint az egész pörnek alapos ismerője, Kiss István városi nótárius csikorgó téli időben forspontoztak el Bécsbe, II. Lipót elébe, valamint Pozsonyba, a gyűlésező 1750 és köv. évek protocollumai. 2) 1790. VIII. 6. v. kgy. jkv. s) 1790. VIII. 6. kgy. jkv. - 32 -