Barbarits Lajos: Nagykanizsa. Magyar városok monográfiája IV. (A Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala. 1929)

A hűbériség kora, írta Barbarits Lajos

Csak teimészetes ilyen körülmények között, hogy a város energiáinak — azt lehet mondani : teljes komplexumát a szabadságáért folytatott harc foglalta le. Hiába volt azonban minden instancia, amelyek pedig minden alkalommal sok száz forintjába kerültek a városnak, amíg Bécsbe, Budára, Pozsonyba kocsikáztak azokkal a város deputátusai. AZ 1773. ÉVI SZERZŐDÉS 1766-ban magához a királyhoz fordult kérésével Nagykanizsa lakossága. A király utasította is a vármegyét a panaszok kivizsgálására, de a hosszú processzus Kanizsának semmit sem eredményezett. A város ekkor az ítélet revíziójáért folyamodott a királyhoz. 1768-ban a revíziós eljárás is befejeződött és az 1753. evi szerződést megsemmisítette. A pörben tehát Kanizsa lett a győztes. Csakhogy a királyi döntés végrehajtására Brunczwiclc Antal kir. kommisszátiust küldték le Kanizsára, aki azonban »a dolognak' egészben végire nem járt«, miért is a város könyörgésére 1773-ban egy másik kir. kommisszárius, galanthai Balogh László érkezett meg Kanizsa városába. Ekkor már Batthyány Adám Vencel tábornagy volt, a város ura, aki 1765-ben vette át a kanizsai dominiumot. Balogh kommisszárius az urasági portán, a »vámban ütötte fel szállását. Ide hivatta össze a városi lakosság 24 küldöttjét

1) és »városunk pötsétjet előbb elvétetvén, veréssel és tömlötz fenyegetéssel« új árenda-levelet Íratott alá, amely az eddigieknél is súlyosabb terheket szabott azokért az engedményekért, amiket Csepreghy Mihály tiszttartó, az uraság plenipotenciáriusa tett. A »vár« körül izgatottan várakozó tömeg vérmes reményeit egy-kettőre lelohasztotta, az elkeseredés dühét pedig a pattanásig feszítette, amikor a 24-ek, a szerződés aláírása után kibocsáttatván a »vár« boltíves kapuja alól, elmondták, hogyan és mire kellett adniuk az aláírásukat. A felbőszült purgerség húsz szekéren utána iramodott a királyi biztos négylovas hintajának és kergették egészen Hahótig, de szerencsére —- már t. i. Balogh kommisszárius szerencséjére —nem tudták utolérni. Az új szerződés

2) szerint, amely 1773. március 23-án kelt, Kanizsa mezőváros évi 1600 f orint árendát köteles fizetni az uradalom pénztárába, a város és a határ összes haszonvételeiért. Az árendát a ház- és telektulajdonosokra veti ki a város. Nehogy pedig az uraság valamiképpen rövidséget szenvedjen, azt is szerződésbe foglalták, hogy »meghiteztetett Mathematicusa -sal újra felméretik az egész határt, a fundus-könyvben (a mai telekkönyv őse, ami az ezidőbéli magisztratuális protocollumok mellé csatolva, megtalálható) eddig fel nem vett külső fundusokat is. Ingatlan adás-vétele ezután az uradalcmi hozzájárulása nélkül nem történhetett. ') Hali.

s István : Mozaik. 2) A magisztrátus 1773. évi jegyzőkönyve. Jellegzetes udvarrészlet a régi Kanizsából - 28 -