Barbarits Lajos: Nagykanizsa. Magyar városok monográfiája IV. (A Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala. 1929)

A hűbériség kora, írta Barbarits Lajos

ződéseit és féltve őrzött királyi privilégiumait. Űj mezőgazdasági területeket foglalt el az uradalom, míg a városi lakosság nem tudott egy darab földet szerezni, amiből a mindennapi kenyeret kimunkálja. Emellett az eddigi tizedet most kilencedre emelték fel. Az uradalmi mészárszék védelmére tilos volt húst behozni a városba. A pékek és »városi sütőasszonyoka csak urasági gabonát süthettek. Bor egy csepp sem jöhetett be a városba. A szőlőjében termett borát sem hozhatta be senki, mert akinek a lakásán bort találtak, azt irgalmatlanul megbüntették. Akinek ingatlana volt, örökösen rettegésben élhetett, hogy mikor tetszik meg háza vagy fundusa az uradalom tiszttartóinak, akik az uradalom vagy önmaguk céljainak megfelelő házat, telket, bárkié volt is az, egyszerűen felmérették, felbecsültették és tulajodnosának kifizették. Appelláta pedig nem volt. Hiába kellett mindenkinek jó pénzen beszereznie és az úriszék előtt bemutatnia a tulajdonjogot igazoló házlevelet, az erőszakos foglalások ellen az sem nyújtott menekvést. Aki nem tudta beszerezni és bemutatni ingatlan levelét, annak házára, földjére, rétjére az uradalom tette rá a kezét. Ilyenek pedig sokan voltak, hiszen a török idők, a tűzvészek (amelyek egymást érték), a kuruc-labanc világ (amikor nagyobb biztonság kedvéért a városi irattár jórészét Csáktornyára vitték és azóta is ott felejtették) az okmányok legnagyobb részét elpusztították, vagy a kanizsaiak számára hozzáférhetetlenné tették. A városiaknak saját erdeikben is tilos volt a vadászat, ezzel szemben a város köteles volt az urasági vadászatokra korlátlan számban hajtókat állítani. »A városi Magisztrátust pedig mindenekben úgy regulálta, mintha legelősször a Mtgos Uraság által egyedül annak kegyelméből exigálhaioit volna«. A bíráskodás jogát »amit a város fges Camerális Administratiotól kapott«, elvette s mintha nem is szabadváros, hanem jobbágyközség lett volna, az úriszékkel ületett törvényt. A nádor hűbéruraságának idejében építették a hatalmas, szép uradalmi vendéglőt (a mai törvényszék épületét) az ú. n. dombi-korcsma helyére, a várromok anyagából. A piac-tér déli oldalán pedig és a mai Kazinczy-utcában (ma Hangyaraktár) egy kisebb és egy nagyobb uradalmi sörfőzőtelep épült. Később Batthyány Lajos nádor 10.000 forintos alapítványt tett gimnáziumépítésre, amivel nevét legnagyobb jótevői között örökíti meg Nagykanizsa kultúrtörténete. A nádor maga állandóan Körmenden lakott, így intézkedései kanizsai tisztjeinek információja és kezdeményezése alapján egyre szorosabbra vonták a hurkot a gyarapodás, fejlődés minden lehetőségétől elzárt Nagykanizsa körül. A nádor ugyan az elkeseredett polgárság folyamodására mindenkinek visszaadta az ingatlanát, de az ilyen fundusok után ettől kezdve dézsmát kellett fizetniük. A város szabadságjogai körül így teljesen elmérgesedett a viszony a Batthyány család, helyesebben az uradalom telhetetlen és vakbuzgóságukban sokszor embertelen tisztjei és a városi purgerek között. A lakosság nem tudott belenyugodni abba, hogy megfosztották legrégibb jogai gyakorlásától és ezzel a várost és a szegény népet sok jövedelmi forrásától. - 27 Régi kapualj