Barbarits Lajos: Nagykanizsa. Magyar városok monográfiája IV. (A Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala. 1929)
A hűbériség kora, írta Barbarits Lajos
szekérnek, kivéve a kanizsaiakat, egy garast kellett fizetnie. Lassan-lassan a mocsarat is egyre inkább feltöltötték, magától is kiszáradt, úgyhogy egyre több darabot tudtak belőle gazdaságilag hasznos talajnak feltörni. A berek túlnyomó része azonban továbbra is nedves, bozótos, sásos terület maradt, tavasszal, ősszel vagy nagyobb esőzésekkor pedig az egész víz alá került. A két városrészt összekötő út-töltés elvitte a város összes, 36.000forint készpénzét, amit még 500 forint kölcsönnel is meg kellett toldani, hogy a megkezdett hatalmas munkát ne kelljen abbahagyni. A gyors iramban épülő, fejlődő város békesség kedvéért mindig igyekezett a végsőkig elmenni engedékenységben földesuraival szemben. 1742-ben éppen ezen veszítette el keservesen szerzett vagyonának jelentékeny részét. Ezen az őszön ugyanis gróf Szapáry kérésére, akit különben jó, szíves embernek ismertek, a városbíró megengedte, hogy az uradalmi csikókat a város tulajdonát képező leány vári réteken legeltessék. A következő évben Szapárv utód nélkül elhalván, összes vagyonával együtt a leányvári ménesre, ezzel pedig a leányvári rétekre is, rátette kezét a kincstár, mondván, hogy ahol Szapáry-ménes legel, az csak Szapárybirtok lehetett. A város tiltakozhatott, perelhetett, a magas kincstárat ez egyelőre nem engesztelte meg. BATTHYÁNY NÁDOR MEGSZERZI NAGYKANIZSÁT Gróf Batthyány Lajos nádor, Mária Teréziától, az 1690-ben Kanizsát felszabadító Batthyány Ádám érdemeinek elismeréseül, donációt szerzett az elhalt Szapáry összes birtokaira. Petrikovics Magdolnának, Szapáry gazdaasszonyának kezében volt ugyan egy végrendelet, mellyel volt gazdája a kanizsai birtokot őreá testálta, — de ezt a végrendeletet a kincstár nem ismerte el, amiért is a gazdaasszony jobbnak látta 24.500 forintért a vitás testamentumot átengedni a nádornak. így lett 1743-ban a Batthyány-család (amely hercegi rangban ma is kanizsai kegyúr) ennek a városnak földesura. A kanizsaiak csak örültek a változásnak, mert a hatalmas nádorispán protektorátusától remélték a fejlődés lerakott alapjainak az eddiginél is erősebb tempójú továbbépítését. Batthyány nádor pedig a személyéhez fűzött ilyetén várakozásokat igyekezett is Ígéretekkel biztosítani. Legelőször is 1753-ban úriszéket hívott össze, 1) megcitálta oda a városiakat és kihirdette előttük abbéli akaratát, hogy »a városbélieket in communi jobb statusban helyheztethesse«, igazságos adóelosztást foganatosítson, saját tör vény adta jogainak biztosítása mellett. A kanizsaiak persze hirtelenében megörültek a kecsegtető kilátásoknak, melyek a Szapáry alatt elvesztett jogaik visszaszerzésének reményét csillogtatták meg előttük és siettek aláírni a szerződést, amely körül azután sok évtizedes hűbér-perek dzsungele szövődött. A kanizsaiaknak ugyanis rövidesen bőséges alkalmuk nyílott rájönni arra, hogy az új kontraktus alapján az uradalom felrúgta a város összes korábbi szer1) 1790 június 8. v. közgy. jkv., az országgyűléshez intézett memorandum. - 26 -
