Barbarits Lajos: Nagykanizsa. Magyar városok monográfiája IV. (A Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala. 1929)
A hűbériség kora, írta Barbarits Lajos
AZ ELSŐ URASÁGOK 1705-ben, az udvarnak tett szolgálatai fejében, potom pénzért Grasics báró kapta meg az elpusztított várat, azzal a feltétellel, hogy az óriási mennyiségű falmaradványokat el kell takaríttatnia. A nagy munkából Grasics csak annyit tudott beváltani, hogy a még fennálló faltömböket felrobbantatta és a romokból több házat építtetett a Király-utcában, a többit pedig azonmód otthagyta. Grasics építtette az első kanizsai vendégfogadót a vár-téglákból, az akkori postaház mellett (a mai fó'úti uradalmi épületet). Malek pogányszentpéteri földesúr is ekkor költözött be a sokkal biztonságosabb város falai közé, ahol ugyancsak emeletes rezidenciát emeltetett. Grasics később, 1717-ben a kanizsai várat, vele hatalmas házát is (amit még ma is »wr«-nak hívnak) Szapáry (II.) István grófnak adta el, aki a »vár« utcafrontján több nagy házat építtetett, a volt Grasics-házat pedig egészében vendégfogadónak adta ki. Magának nagy könyvtára, híres ménese volt, vidám, tudós ember hírében állott, aki ezenkívül sok kanizsai menyecskének a fejét is elcsavarta. A kanizsaiak földesuraikkal, kiket »uraság«-nak hívtak, korán megkezdték a harcot jogaikban történt megrövidítésük miatt. Az »uraság« cím tulajdonképpen nem jelentett hűbéri jogot a kanizsai polgárok felett, mégis Grasics is, Szapáry is sokszor képzelték magukat a város hűbérurainak és eszerint is cselekedtek. 1717-ben fordultak először a kanizsai piiryerek a királyhoz és alázatos instanciában védelmet kértek a Grasicsok túlkapásai ellen. Csak a neoacquistica szerint járó törvényes szabadságaik tiszteletben tartását kérték és — pecsétes papiroson legalább is — meg is kapták. 1721-ben a Szapáryakkal szemben hozott a megye szigorú dekrétumot, de azért a várúr »sok erőszaktétellel« mégis csak kikényszerítette, hogy neki, mint földesúrnak, 700 forint évi árendát és tizedei 1 1 ) fizessen a város, amelyik pedig összes földjeit egyszer már megvette a fiscustól. A földesurakkal való folytonos háborúskodások okozták, hogy Nagykanizsa már 1739-ben, majd 1742-ben roppant erőfeszítéseket tett, hogy teljesen önálló város lehessen. A Bécsbe küldött deputációk ékesszólásánál azonban a földesurak befolyása mindig hathatósabb volt. * * * Míg a város szorgalmasan épült, addig megváltozott a közvetlen környék képe is. A hatalmas mocsáron át, ami a várost körülvette, Kis- és Nagykanizsa közé minden szekeres és gyalogos erő felhasználásával, emberfeletti munkával töltést húztuk és azon szekérútat vertek. Hogy a víz szabadon átfolyhasson, a töltésen két hidat hagytak. Az első hídra vámsorompót állítottak, ahol minden átmenő 1) 1790. — junius 8. városi jkv. Fő út, jobbról a her cegi »vár« - 25
