Barbarits Lajos: Nagykanizsa. Magyar városok monográfiája IV. (A Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala. 1929)
Nagykanizsa sport-története, írta dr. Mező Ferenc
Nem lehet meghatódottság nélkül olvasni a körlevelet, melyben az egylet meghívja a hazai tornaegyleteket ünnepségére. »A magyar tornászok nagyrésze — írják — még nem érintkezett egymással, sőt névszerint alig ismeri egymíst. Hogy tehát egyrészről a tornászat ügyének némi lendületet adjunk, de különösen hogy azon fájdalommal nélkülözött összefüggés a magyar tornaegyletek között valahára létrehozassák, elhatároztuk, hogy mi folyó évi szept. 10. és 11-én zászlónk felavatására egy nagyobbszerű tornaünnepélyt rendezünk, melybeni részvételre a nevezetesebb hazai tornaegyleteket barátilag felkérjük és ekként távoli ismeretlen ügytestvéreinket városunkban egyesítendök, nékiek alkalmat adjunk egymást személyesen megismerhetni, egyszóval össze barátkozni és velők egy közös köteléket fűzni.« A július 13-án kelt körlevelet Walbach elnök és Löwy Adolf »ünnepségi titkár« írta alá. A felhívás a legszebb eredménnyel járt : 10 hazai (Pest, Buda, Debrecen, Győr, Kaposvár, Pécs, Temesvár, Sopron, Szombathely és Zalaegerszeg) és 3 külföldi (Zágráb, Varasd, Sziszek) egylet jelent meg a baráti szóra, 6 zászlóval és 170 taggal. Az ünnepségek 10-én, szombaton délelőtt kezdődtek. Kilenc óra után »a figyelemmel csinosbított, tágas főtéren mozsárlövések jelezték, hogy az érdekeltek összegyűlni siessenek.« Ali órai vonatnál ünnepélyesen fogadták a soproni, szombathelyi és zalaegerszegi vendégeket, majd zene és dobszó mellett a városba vonultak, miközben »az ablakokból hölgykezek virágesővel üdvözölték a megérkezett vendégeket.« Délután 4 órakor ismerkedésre gyűltek össze a Sörházkertben, este pedig fényes bált rendeztek a vendégek tiszteletére a Zöldfa-kertben. Nyolcszázon felül volt a résztvevők száma s » Grünbaum és Boros János zenekara fölváltva húzta.« A pesti tornászok egvenruhájókban (vörös ing, kék öv, kék nyakkendő), mellükön tornajelvénnyel jelentek meg »6 ezzel bizony —jegyzi meg a fővárosi tudósító 1) — némi kis ellentétet képezett ama nagy fényűzés, melyet a nők egy része az öltözékben elkövetett.« Másnap délelőtt — a felsőtemplom előtti téren — ment végbe a zászlóavatás. 3000 embernél több volt jelen. Walbach elnök volt az ünnepi szónok. Délután volt a versenytorna a Zöldfa-kertben. A zászlószentelést követő ünnepségeken 2) — olvasunk Bátorfi beszámolójában — először a nyújtón versenyzett 15 tornász. Ezek között az első pályadíjat, egy 60 forint értékű bronzirozott órát, mely gróf Szapáry Géza, Zalamegye főispánjának adománya, Pollák Armin nagykanizsai tornaegyleti tag nyerte meg. 3) 1) Fővárosi Lapok 1870 szept. 17. 2) I. m. 262—271. lap. 3) Pollák itt említett képének eredetije a Nagykanizsai Torna Egylet birtokában van. Az •egylet főtitkára, dr. Pottyondy József városi árvaszéki ülnök, e képről a következőket volt szíves velünk közölni : »Ez az egyetlen emlék, amivel az NTE a 80-as éveket megelőzőleg rendelkezik. E képet Grünhut Alfréd úr adta át nekem, 1923-ban, nem sokkal halála előtt. Akkoriban én kérdezgettem tőle többfélét egyletünkre vonatkozóan, ő t. i. egyike volt alapító tagjainknak, helyesebben alapításunk óta tag volt haláláig. Készséggel állott rendelkezésemre. sok mindent mondott el emlékezetéből. Különösen az 1870. évi tornaversenyről beszélt szívesen s többször felkeresett hivatalomban. Egyszer Ígérte, hogy hoz egy egykorú képet, melyet a versenyen vettek fel s amelyről aztán képeslapok is készültek és amely Pollák Ármint, a verseny győztesét ábrázolja, amikor az óriásforgást csinálja. Az itt említett képet hozta másnap. Nem hiszi — mondotta — hogy volna még másnak is ebből a képből, ő azonban már akkor gyiijtö volt . . . Örömmel adja át az NTE-nek. mert tudja, milyen beccsel bir az NTE-re, amelynek legjobb tornászát, Pollákot ábrázolja az 1870-iki versenyen.« — Grünhut Alfréd nagyműveltségű kereskedő, kiváló műgyűjtő volt. Semmi okunk sincs rá, hogy szavai hitelességében kételkedjünk. A képen látható tornászok öltözete kétségtelenül korhű, így megállapíthatjuk, hogy ez a kép a legrégibb magyar s port felvétel, amely mozgásban lévő alakot ábrázol (u. n. pillanatfelvétel). — 323 — 25*
