Barbarits Lajos: Nagykanizsa. Magyar városok monográfiája IV. (A Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala. 1929)

Nagykanizsa sport-története, írta dr. Mező Ferenc

A második díj egy Napoleon d'or

1), Grundmann Tivadar pesti tornaegyleti tagnak ítéltetett oda. A korláton az első díjat, mely szinte gr. Szapáry Géza főispán úr őmga adománya, egy pár, 40 frt értékű bronzirozott gyertyatartót, Grundmann Tivadar nyerte el, a második díj, egy magyar arany, Hollendonner József soproni tornaés tűzoltóegyleti tagnak jutott. A magasugrás első díját, egy m. aranyat, Bakos János pesti ügyvéd, torna és tűzoltóegyleti tag nyeré el, a második díjat, egy tornaegyleti jelvényt pedig Bettelheim Győző nagykanizsai tornaegyleti tag.

2) A Nagykanizsán, ez első országos tornaünnepélyen jelen volt egyletek képviselői megállapodtak, hogy az eddig mintegy 20 ismert s részint keletkezésben lévő testvéregyletek felhivassanak, miszerint statisztikai adataikat a soproni tűzoltóegylet» hez mielőbb beküldjék, s lia lehet, Sopronban még az idén egy általános gyűlés tartassék, s a szellemi kapocs szilárdítása, úgy az ügy érdeke és az eszmék tisztázása szempontjából »Torna- és tűzoltóegyleti lapa létesíttessék,

3) mely határozat egyhangúlag elfogadtatván, a Sopronbani összejövetel már a jövő hónapra ki is tüzetett«. Másnap utaztak haza a szélrózsa minden irányából megjelent vendégek.

4) Bakos János a pesti Nemzeti Torna Egylet nevében, valamint a Győri Tűzoltó Egylet és a Budai Torna Egylet táviratilag köszönték meg a felejthetetlen vendégszeretetet. Röviddel az első magyar tornaünnepély után, 1872 január 24-én ismét nagj

T tornaünnepélyt rendez a Nagykanizsai Torna Egylet.

5) A Torna Egylet szép eredményei nyomán a sport egyre erősebb gyökereket ver városunkban. 1870 nyarán már lövész-egyletet látunk működésben. »A Nagykanizsai Lövölde Társulat tagjai — olvassuk a Zala-Somogyi Közlöny 1870 julius 9-iki számában — a lazsnaki kertben nagyobb verseny-lövöldözés után, fényes világítás mellett, június 7-én nyári mulatságot rendeztek, mely oly fényei volt, hogy minden hiányzó tag sajnálhatja elmaradását A tánc, jókedv mellett elegancia sem hiányzott. A kedélyes mulatságot minden tekintetben fényesen sikerültnek mondhatjuk, Éljenek a fáradhatatlan rendezők /« Pezsgő élet folyt a lövészegyletben. Tagjai között ott látjuk városunk legelőkelőbbjeit, még pedig nemcsak férfiakat, hanem nőket is. Versenyeket rendeznek. Az egyikről még a fővárosi » Vadász- és Versenylap« is érdemesnek tartja megemlékezni a következőképen : »A Nagykanizsai Lövész Egylet június 8-án tartotta Lazsnakon díszlövészeti ünnepélyét. A lóverseny első díját Trsztyánszky Lajos főlövészmester, a másikat Veszter Imre főiövészmesteri helyettes, a harmadikat Krámer távirdai főtiszt nyerte el«.

6) Az ünnepélyen hölgyek is részt vehettek és Király Laura és Aranyfi Terka asszony sikeres lövéseit mutató lőtáblát az esti 1) A Napoleon-arany 20 frank értékű volt. 2) Ma is egészségben él köztünk ez a köztiszteletben álló polgártársunk, aki bizonyára hazánk legidősebb atlétája. 3) Még ez évben meg is jelent a lap, de rövid fennállás után, a kellő pártolás hiánya miatt, megszűnt. 4) »Talán százra lehetett tenni — írja a Fővárosi Lapok tudósítója — az összesereglett tornászok és tűzoltók számát. És mi ez ahhoz képest, hogy Lipcsében 1863-ban 22.000 tornász jelent meg a tornaünnepélyen ? Mikor leszünk mi azon a ponton, hogy egy ilyen tornászhadsereget állítsunk ki?« 5) Fővárosi Lapok, 1871 dec. 29. 6) Vadász és Versenylap, 1872 jun. 26. — 324 —