Barbarits Lajos: Nagykanizsa. Magyar városok monográfiája IV. (A Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala. 1929)
Nagykanizsa közegészségügye, írta dr. Szabó Zsigmond
és az 1773-iki telekkönyv szeí int, földje is. A telekkönyvi bejegyzés így szól: »63. Domus Hospitalis Area domiis 11)64 terra arabile 60. 60/69. No.« A jövedelem azonban kevés lehetett, mert 1752-ben a város megengedi, hogy a kórház betegei (úgy 12 körül lehettek) hetenként kétszer könyöradományokat gyűjthetnek a városban, amelynek eredményét azonban a Spitals-Yatternak be kellett szolgáltatni. Az újjáalakított kórház története 1780-tól 1836-ig elég siralmas. A napoleoni hadjáratok, az utána következő pénzdevalváció, a hozzáértő orvosok hiánya, ismét csak sínylődő házat teremtett a kórházból. 1836-tól 1884-ig a kórház az akkori idők vidéki kis kórházainak keretében mozgott. 1863-ban Juhász György és Rácz Antal kórházi orvosokká neveztettek ki. Már 1868-ban javasolják egy új kórház megépítését, végre 1880-ban a belügyminiszter tudomásul veszi, hogy a város saját erejéből közkórházat épít és megengedi a régi kórház ingatlanainak eladását. 1882-ben hozzáfognak a közkórház építéséhez, amely Hencz Antal építőmester tervei szerint 1884-ben el is készült. Az új kórház vezetését dr. Szekeres József vette át. Jó orvos, erélyes és rendettartó igazgató volt, egyben a sebészeti osztályt vezette. A belgyógyászatot dr. Szabó Zsigmond városi orvos látta el. A kórház betegforgalma egyre növekedett, 1886-ban 831 beteget vettek fel, 1919-ben már 2629-et. Ezen év január havában lép dr. Nisponszky Béla az újonnan rendszeresített szülő- és női-osztály élére és szaktudásával, műtéteivel erősen szaporította a kórház forgalmát. Dr. Szekeres József 1921 december havában meghalt, utóda 1923 márciusában dr. Takács Zoltán lett. Az új igazgató-főorvos elsőrangú sebészeti tudásának és kiváló igazgatói működésének köszönhető a kórház hatalmas fellendülése, úgy hogy amikor 1924-ben dr. Kr einer Zsigmond átvette a belgyógyászati osztály vezetését, a nagykanizsai közkórház elérte az elsőrangú vidéki kórházak nívóját. 1926-ban már 3493 beteget vett fel a kórház és most már halaszthatatlanná vált a mindig túlzsúfolt kórház kibővítése és modern átalakítása. A szülészeti és nőgyógyászati osztály élére 1928 január havában dr. Haha Antal, a budapesti nőgyógyászati klinika tanársegéde került. Megfelelő szakorvos és a legszükségesebb férőhely hiányában nem tudott a kórház megfelelni egy nagy kötelezettségének : a vármegye trachomás betegei gyógykezelésének. Az állam 1920-ban dr. Schiller Vilmos szemész igazgató-főorvos vezetésével a katonai barakk-kórházban állami szemkórházat létesített, amely azonban 1925-ben be lett szüntetve. A T . 1927. évben megtartott általános szemvizsgálat a nagykanizsai és letenyei járások muramenti községeiben 1503 trachomás beteget talált, akiknek okszerű gyógykezeléséről most már feltétlenül gondoskodni kellett. Hosszú tárgyalások után a közkórház kibővítése a következő módon határoztatott el : Tüdőbeteggondozó Intézet 318 —
