Barbarits Lajos: Nagykanizsa. Magyar városok monográfiája IV. (A Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala. 1929)

Nagykanizsa közegészségügye, írta dr. Szabó Zsigmond

NAGYKANIZSA VÁROS KÖZEGÉSZSÉGÜGYE Irta : Dr. Szabó Zsigmond tb. vm. tiszti főorvos agykanizsa város keletről nyugatra húzódó, lépcsőzetesen lefelé lejtő lankás dombterületen épült. Magasabb hegyek nem környezik a várost, a környék legmagasabb dombja 262 m magas és ennek folytán teljesen ki van téve a heves széljárásnalc, különösen a keleti és nyugati szeleknek. Ezek a tavasszal és ősszel majdnem mindennapos szelek sokban hozzájárulnak a város vizenyős talajának kiszárításához és így a nedves altalaj okozta ártalmakat erősen csökkentik. Talán ennek a szabad levegő jár ásnak, ennek a folytonos levegőcserének lehet köszönni, hogy Nagykanizsa klímája egészséges és hogy a tuberkulózis és egyéb fertőző betegségek nem haladják túl a Dunántúl más városainak statisztikai számát, sőt több városénál annak alatta is maradnak. Mindenképpen nagy hátránya a városnak az, hogy nincsen folyóvize. Egészségügyi szempontból ez a hiány nagyon érezhető, főleg a nyári fürdés lehetősége hiányzik. Nagykanizsa város lakosságának lélekszáma az 1920/21. népszámlálás szerint 30.416 lélek volt. A születések és halálozások száma normális, a város lakossága lassan ugyan, de, gyarapodik. 1927. évben előfordult fertőző betegségek a következők voltak : vörheny 33, kanyaró 117, hasi hagymáz 29, vérhas 10, fültőmirigylob 23, trachoma 3, tüdőgümőkór 39, gyermekágyi láz 3, influenza 75, malária 43. A város lakosságának lassú gyarapodási oka egyrészt az előbbi évekhez képest nagyon megcsökkent új letelepedések hiánya. A trianoni kényszerbéke folytán a város elvesztette mögöttes vidékeit és így főleg Muraközből és Horvátországból az ezelőtt gyakori idetelepedések megszűntek. Mint minden várost, úgy Nagykanizsát sem kerülték el a múltban a 'pusztító járványok. Nem csoda tehát, hogy a járvánnyá fajult fertőző betegségek számos áldozatot követeltek és egy-egy járvány után ugyancsak meggyérült a város lakossága. Régi feljegyzések szerint 1553-ban a »döghalál« pusztított a városban. 1783-ban súlyos himlőjárvány dúlt, amely betegséget akkoron patécs-\mk nevez— 315 —