Barbarits Lajos: Nagykanizsa. Magyar városok monográfiája IV. (A Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala. 1929)
A kanizsai iskolák története, írta Barbarits Lajos
A kiskanizsai tantestület pítványt gróf Batthyány Lajos, Kanizsa földesúra, a kalocsai érsek atyja tette le, megtoldva azt egy 300 négyszögöl területű kerttel és a szentmiklósi határban egy 6 szekér szénát termő réttel. Az anyagi alapok (habár szerényen, hiszen 10.000 frt kamata 500 frt volt csupán egy esztendőre) megvoltak tehát. Épülethez a vármegye segítette hozzá a várost. Zala vármegye ugyanis »közköltségen« egy laktanyát építtetett 1705-ben a mai Eötvös-téren s most ezt az épületet 1500 frt váltság ellenében átengedte a kegyesrendieknek. A váltságot ugyancsak Batthyány Lajos fizette meg. 1) Az épülethez tartozott a szomszédos tiszti laktanya, amit tanári lakásokká alakítottak át. Nagykanizsa város a Szent-János templomot engedte át a piaristáknak. A gimnázium 1765-ben 390 tanulóval nyílt meg, volt 3 grammatical és 2 humanitási osztálya. Csonkái Jób volt az első igazgató és Jaros László, Franz Bertalan, Dományi Márk az első tanárok. A csekély jövedelemből sokszor kellett koplalniuk az amúgy is roppant szegényesen elhelyezett szerzeteseknek, mígnem Matkovics István alszolgabíró el nem látta őket élelmiszerekkel, a tanári házat bútorral, az iskolát pedig zeneinstiumentumokkal. Példájának sokan voltak követői, mindez azonban gyökeresen nem segített az anyagi hiányokon. Mária Teréziától évi 300 frt államsegélyt kapott a gimnázium. Röviddel ezután, 1785-ben kötelező lett a 6 frt évi tandíj és a németnyelvű oktatás. Ezekben az időkben átmenet nélkül 50—40-re csökkent a gimnázium növendék létszáma, a tanárok közül pedig többen búcsút mondtak pályájuknak. Az 1787. évi török háborúk idején a templommal együtt hadi raktár és fogoly-tanya lett a gimnázium és a tanári épület nagy része is. Csak II. József halála után lendült fel ismét a gimnázium élete, aminek különös segítségére volt a Mayer Klek igazgató által rendszeresített konviktus. A tandíj és német oktatás eltörlésével a tanulók száma újra 100 fölé, majd lassan 200-ra emelkedett. Az egyre jobban leromlott épületet 1805-ben újra katonaság szállta meg, akik kiraboltak a házfőnököt, elvitték a tatarozásra keservesen összegyüjtögetett 800 forintot is. A feketehimlő, majd a háborús időket követő óriási nyomor az iskola megnyitását hátráltatták. A roskadozó épület helyreállítására a leszegényedett városnak sem volt pénze. A kegyesrend, látva, hogy a gimnázium épületének, ha pénz kellene, nem akad gazdája, át akarta adni az egész intézetet a premontreieknek, a düledező épület láttán azonban a premontrei prépost is abbahagyta a tárgyalásokat, A Batthyány- és Inkey-családok áldozatkészsége tartotta ezután a lelket a gimnázium nyomorgó tanári karában. ') 1376/853. sz. középület-összeírás (V. levéltár).— 273 — 19*
